A Népszavában rendszeresen publikáló hajlott korú Szász István ezen a héten Józsi doktorból Jobbik lett címmel jelentetett meg írást. A Népszavában régóta porosodó publicista, saját tapasztalatként megírt, cikkében megfestett életkép nyilvánvalóan hamis. Mondhatnók: ordít a tehetségtelenség.

Szász gyengécske története szerint Dr. Józsi a szomszédban lakó 1936-ban jogi diplomát szerzett aggastyán zaklatja az írót, hogy az zavaros eszméit hallgassa meg. Ezek a zavaros eszmék természetesen nem csak Dr. Józsira jellemzők, hanem az egész keresztény középosztályra.

A Hatodik Koporsót, ha elolvassa az ember, egyszerre megváltoznak az arányok. Rádöbbenünk, hogy itt meghatározó remekmű született, olyan része a magyar drámairodalomnak, mint a Bánk bán, Az ember tragédiája. Eltörpülnek mellette a napi jelenségek, egy-két évtized múlva azt sem fogjuk tudni, ki volt ellene, ki mellette, de a mű ragyogni fog.

Röstelkedve adom közre az alábbiakat, mert rosszgyerekként csakazért is kifeszítettem egy közéleti hetilap határolta kereteket. Oswald Spengler A Nyugat alkonya című zseniális munkáját hívtam újra segítségül.

Spengler analógiára épülő történelemszemlélete az elmúlt évtizedekben elsikkadt. Ugyanakkor civilizációs elmélete, a világtörténelmet, mint a civilizációk harcát is felfogó látása forrásmegjelölés nélkül jelent meg az amerikai politikai gondolkodásban. Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című hatalmas visszhangot kiváltó munkája sok tekintetben spengleri utánérzés. Csakhogy Spengler munkája lényegesen mélyebb merítésű, ráadásul bölcselete kiállta az idő próbáját. A Nyugat alkonya, Spengler főműve annyira összetett, az egyetemes tudás olyan nagy területét fedi le, hogy teljességében megérteni hosszas folyamat. Mivel Spengler nem tartozik a trendi szerzők közé, sőt inkább a kényelmetlen, megtűrt gondolatok határterületén mozog, így bölcseletének valódi mélységei sok tekintetben feltáratlanok. Mivel a pénzhatalom természetéről akartam cikket írni, ezért természetesen fellapoztam a gigantikus két kötetes munkát. Nem lehetséges, hogy Spenglernél jobban írjam le a pénzhatalom mibenlétét és hatását, ezért csak néhány megjegyzést tettem Spengler szövege elé.

Romsics Ignác a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető jobboldalinak. Zsidóellenesnek végképp nem. Gerő András ennek ellenére leantiszemitázta, pusztán a ma már elfedhetetlen tények feltárásáért. A Gerő-féléknek kellemetlen, elhallgatandó tények a következők: A XIX. században zsidók tömegei áradtak be Magyarországra elsősorban Galíciából. A XX. század elejére az egyetemi hallgatók jelentős része zsidó származású volt. Bizonyos karokon a zsidók aránya meghaladta az 50 százalékot. Az 1919-es vörösterror vezetőinek legalább kétharmada zsidó származású volt, a terrorért, majd ezer ember kivégzéséért, meglincseléséért, megkínzásáért két zsidó származású személyt terhel a felelősség. A magyar társadalom, és elsősorban a nemzeti liberális eszméket valló elit a zsidókat befogadta és Európában is szinte egyedülálló emancipációs folyamat teljesedett ki. Ennek is köszönhető, hogy a zsidóság jelentős része gyorsan felemelkedett, míg a magyar középosztály, elsősorban a közép és kisnemesi réteg jelentős része elszegényedett. A középosztály tömegei a felsőoktatásból lényegében kiszorultak, míg a lakosság tíz százalékát sem elérő zsidóság a felsőoktatási helyek harminc-ötven százalékát foglalta el. A Vörös Hadsereg árnyékában a zsidóság számos tagja bosszúból részese, sőt kitalálója, mozgatója lett a Rákosi-korszakban eluralkodó terrornak. A terror elsődleges célja a magyar középosztály kiirtása volt.

A magyar politikatörténet egyik legbizarrabb botránya után a Jobbik népszerűsége a padlón van. A Jobbik rendezvényeiről elfogyott az ember, a bakancsosok megalázottan, becsapottan maradnak otthon. Szegedi Csanád lelepleződése, az egész Jobbik lelepleződése. Néhány, többnyire zsidó származású csaló sokakat vert át. A hazudozás, a csalás tényét letagadni tovább nem lehet, a Jobbik mögött álló egykori és – sajnos – mostani titkosszolgálati, rendőrségi emberek tehát új programba kezdtek. Mentik, ami menthető, próbálják elterelni a figyelmet a megmagyarázhatatlanról.

14 éves koromban vidéki, félfalusi környezetből kerültem az egyik budai elitgimnáziumba. 16 éves koromban már rendszeresen látogattam az akkori nevén Moszkva teret, amit az antik bútorokkal gazdagon felszerelt lakásokból kiszökő budai csemeték Kalefnak hívtak. A Széll Kálmán téren az óra alatt találkoztak a tinédzserek. Az óra alól indultak ki az ivászatok, és az ivászatok ürügyéül szolgáló esti programok. A környéken rendszeresen lehetett találkozni kopaszokkal. A kopaszok túlnyomó többsége egyszálbél tizenéves volt, fekete bomberba és fehér fűzős bakancsba öltözve. A bokájukon röhejesen összeszűkölő Martens bakancsban feszítettek. A Moszkva tér ifjú közönségének jelentős része meg nem értett, szenvedő kamaszból állt, akik Jim Morrison reinkarnációinak képzelték magukat. A másik fele pedig vegyesen punkokból és skinheadekből. A kopaszok között feltűnően sok volt a furcsaarcú, vékony, vagy éppen tohonyán elhízott gyerek.

„A Népszava azon döntése, amely szerint a Közgéppel való bárminemű kapcsolat fenntartása egy baloldali szellemiségű sajtóorgánum számára ma Magyarországon megengedhető, felháborító és megmagyarázhatatlan. Egy magát szociáldemokratának valló lap semmiképp sem vállalhat közösséget fideszes oligarchák cégeivel” – írja közleményében Lukács Zoltán az MSZP frakcióvezető helyettese.

Otcsenás Péter annak rendje és módja szerint ismerősei és néhány korsó barna sör társaságában ünnepelte a londoni olimpia magyar érmeseit a Balaton partján és már jó előre elhatározta, hogy fittyet hány mindenféle zavaró körülményre, elvégzendő munkával kapcsolatos telefonokra és egyebekre.

A magyar politikatörténet egyik legsajátosabb időszakát éljük. A korábbi ciklusokban a kormánypártok kényszerültek kisebb-nagyobb hazugságokra, de most az a sajátságos helyzet állt elő, hogy nem telik el nap valami orbitális ellenzéki hazugság nélkül. A magát álságosan nemzeti radikálisnak nevező párt, a Jobbik jár élen a hazudozásban. Miután kiderült Szegedi Csanád zsidó származása, illetve, hogy ennek eltitkolása fejében Uniós támogatásokat ígért egy Ambrus Zoltán nevezetű embernek, Szegedi kilépett a Jobbikból. Szegedi kilépése és az egész vezetőség elhatárolódása természetesen színjáték. Szegedi zsidóságát Novák Előd, Vona Gábor és Szabó Gábor pontosan tudta. Pontosan tudták, hogy honnét érkeztek a támogatások, hogy az ordenárén cigányozó és zsidózó kuruc.info-t miért üzemeltethetik büntetlenül és elsősorban, hogy mit keres Baló György kedves felesége, a liberális jogvédő, a melegek jogaiért küzdő Morvai Krisztina egy nemzeti radikálisnak hazudott pártban.