– Két kérdésem – van nyomul be a söntésbe Dodi különösen derűs hangulatban, egy cetlit lobogtatva. Egy: mikor hazudik Bolgár György? Nem gyakran csak, ha kinyitja a száját, vágják rá egyszerre. Kettő: lesz még magyar népköztársaság? – Nem, nem soha – ugrik fel Csabi az ajtó előtti, cigiző hokedlira, mert csak Bródi Janónak hiányzik annyira Kun Béla és csapata, na meg Aratóéknak s ők, mint papír által bizonyítva vagyon, a megtestesült törpe minoritás. – De beszéljünk világosan, ezek évek óta azt hazudozzák, hogy ötszáz meg hatszázezer hallgatójuk van és amikor aláírást gyűjtenek, hogy miért szóljon ez a szar, akkor kiderül, hogy 3 azaz h á r o m e z e r aláírást sem tudnak összeszedni. És ettől én olyan boldog vagyok, mert most kiderült, hogy mégiscsak normális országban élünk, ahol nem dőlnek be minden jöttmentnek – fordítja komolyra a szót Ödi. Majd jobb kezével, mint egy porondmester középre inti Dodit. – Olvasd!

Kilóg a lóláb, mondják a Kiskopárban némely ügyek hallatán és még nyomatékul hozzáteszik: sőt még a ló egyéb szerve is kilóg a takaró alól. A Kiskopár nem arról híres, hogy benne egy egy mondás eredetét tiszteletben tartanák, sokkal inkább arról, hogy a gyanús eseteket sajátos módon értelmezi az intézmény közélettel foglalkozó közönsége.

Azért ez az ellenzék felháborító, síkhülyének nézik az embert, dohog Laci bácsi a Menzából hazatérőben: itt van például ez a Boldvai, a pénztáros, a szocialisták országgyűlési képviselője. Most az már nem is érdekelne, hogy a több mint 1000 négyzetméteres villáját miből építette Salgótarjánban a 3 ezer négyzetméteres telken, miközben vagyonnyilatkozata szerint a bruttó 440 ezer forintos képviselői fizetésen, valamint a 266 ezer forintos költségtérítési átalányon és a 115 ezer forintos szállásköltség-térítésen kívül nem volt egyéb jövedelme.

Hollós Ervin (1923–2008)

A rendszerváltozás egyik emlékezetes momentuma volt az, amikor 1990 januárjában egy nagy belpolitikai botrány közepette szétkergették a BM III/III Csoportfőnökséget, a hírhedt belső elhárítást. Ennek a szervezetnek a közvetlen elődje volt 1957 és 1962 között a BM II (politikai nyomozó) Főosztály 5. számú osztálya, amelynek állományát nagyobb részben a volt – 1956 októberében megszüntetett – államvédelmi szolgálat embereiből verbuválták. Mivel azonban Kádár egyáltalán nem kedvelte a volt ávéhásokat – csak kényszerből vette őket igénybe a megtorlás során – az újjászervezett belső elhárítás legelső vezetője nem egy szakember lett, hanem egy, a rákosista rendszert is hűségesen kiszolgáló politikus, Hollós (volt Holzschlag) Ervin (Budapest, 1923. Bauer Anna). Az ő történetéről lesz szó a következőkben.

Mert ha egyetemet lehet foglalni, akkor bankot miért nem. 100-120 devizahiteles bemegy a fiókba, háromszáztól kilencszázig lehív minden hívószámot és elfoglalja a bankot. Sőt talán célszerűbb egyből a központi épülettel kezdeni. Vajon lejönne-e az igazgató, hogy egyeztessen a követelésekről? Kiscímletben fejenként 200 ezret kérünk. Ja, és szüntessék meg a törlesztésem és vegyék le a lakásról a jelzálogot. Ezek a tárgyalás kiindulópontjai.

A petíció átnyújtásától számított hat-nyolc percen belül fekete ruhás emberek ordítoznának, hogy lássam a kezét. És miközben a taktikai bakancs csúszásgátolt talpa egyre mélyebben nyomódik a fejbőrbe, előbb-utóbb a bankfoglaló is rájön, hogy rossz ötlet volt. Egyetemet, földet, akármit lehet, bankot nem. Ugyanis a bankban szakramentum van.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy a szóban forgó délutánon, február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, Albert Camus könyvei méltóbb helyen lettek volna egy könyvtár polcán, mint a Fel! Támadunk! (korábbi nevén 8888-as) italbolt pultján. Ám a könyvtárban aligha jutott volna eszébe bárkinek az említett napon leemelni ezt a két művet a polcról és a francia író szellemének megidézésével egzisztenciális, filozófiai, és metafizikai értelemben össztüzet zúdítani a politikai életben sajnos még mindig életben tartott baloldaliságra.

Holott nem beszéltek össze.

Edward Hugh, az angol közgazdász (képen), aki jó másfél évtizede Spanyolországban él, mostanában sokat foglalkozik Japánnal. Japán gazdasága elsősorban azért foglalkoztatja az Európára szakosodott közgazdászt, mert a szigetország gazdasága minden adottsággal rendelkezik, hogy jól teljesítsen,  mégsem képes a tartós növekedés pályájára állni. Miért? Mert a japán munkaerő elöregszik és fogyatkozik. És Hugh szerint létezik egy másik állam, mely ugyanúgy pozitív fizetési mérleggel és ugyanolyan problémákkal rendelkezik,  azért nem képes tartós növekedésre. Ez az állam nem más mint Magyarország. Hugh megállapításai nem jelentenek mást, mint hogy az állandó és már-már tényként kezelt vád, miszerint a Matolcsy-fémjelezte gazdaságpolitika rossz, egész egyszerűen nem igaz. Ugyanis annak ellenére, hogy írása elején az angol közgazdász kritizálja Matolcsyt, a cikkből kiderül, hogy Magyarországon nem a gazdaságpolitikával van baj.

Kilóg a lóláb, mondják a Kiskopárban, és némely közügyek hallatán és még nyomatékul hozzáteszik: sőt még a ló egyéb szerve is kilóg a takaró alól. A Kiskopár nem arról híres, hogy benne egy egy mondás eredetét tiszteletben tartanák, sokkal inkább arról, hogy a gyanús eseteket sajátos módon értelmezi az intézmény közélettel foglalkozó közönsége.

Például a legutóbb lefogott romantikus nevű R. Kamillóról nem is hallottam, de a Kiskopár teljesen felháborodott közélettel foglalkozó közönsége képben volt. És ezt így már mégis hogy: a Gyurcsánynál kisebb gazemberek bebörtönözve, Fletó meg konferenciázgat, évet értékel. Sőt azt írja a Blikk, hogy ő egy partiarc. Hát akkor micsoda a Ribary Kamilló (képen), ne izéljünk már. Ribary Kamilló az egy valódi partiarc, Kamilló egy fazon volt a pesti éjszakában, vicces figura, óriási vakerral. Idézik barátait az internetről. Nagy „mesemondó” hírében állt és profin csinálta az üzleteit. Nem nagyon lehetett rá haragudni, mert Ő még klasszikus csibész volt. Kevésbé agresszív, még saját maga építgette klubjait.

A belga képviselőház tagja meglepő és egyben leleplező beszédet tartott. Laurent Louis-ról nem tudjuk, hogy ki. Nem tudjuk, hogy mit csinált, és lényegében azt sem tudjuk, hogy milyen érdekeket képvisel. Azt azonban tudjuk vagy inkább tudom, hogy ez a parlamenti megnyilvánulás az összes sallangjával együtt tartalmaz bizonyos igazságmagvakat. Kivonatoltan, de meg kell jelentessem.

Kilóg a lóláb mondják a Kiskopárban, némely ügyek hallatán, és még nyomatékul hozzáteszik: sőt a ló egyéb szerve is kilóg a takaró alól. A Kiskopár nem arról híres, hogy benne egy egy mondás eredetét tiszteletben tartanák, sokkal inkább arról, hogy a gyanús eseteket sajátos módon értelmezi az intézmény közélettel foglalkozó közönsége.

Például a Hallgatói hálózat nagy csinnadrattával bejelentett tüntetését csak úgy emlegetik, hogy ha-ha-ha, jót nevettünk februárban, az elkényeztetett kis pöcsök rugózásán a röghözkötésről.