Bár a sajtó most az elhallgatás fegyverét választja a Magyar Igazság és Élet Pártjával szemben, a MIÉP létezik, vannak megyei, városi szervezetei és képviselőjelöltjei is. Szegeden Szűcs László (alsó képen) 58 éves cégvezető az 1. választókerületben, Pápai István nyugdíjas a 2. vk-ben, Hajdú András (felső képen) 61 éves matematikus pedig a 3. vk.- ben méretteti meg magát a MIÉP jelöltjeként a Magyar Megmaradás Közössége támogatásával. Szeged polgármestere és egyik országgyűlési képviselője Botka László. Azt mondta, hogy javult a közbiztonság, és kérte, ne dőljenek be annak, aki politikai okokból mást állít. Ezért leutaztam a jövő Paradicsomába, ami – ahogy láttam – még mielőtt megérett volna, máris megrohadt. A lakótelepeken folyik a randalírozás, rongálás, éjszaka csoportokba verődött részeg fiatalok ordibálása zavarja a lakók nyugalmát. Az utcákon alig látunk rendőrt. Mindennek nyomait a tönkretett padokon, az összetört telefonfülkéken, a széttört hintákon, a széthajigált sörösüvegeken láthatjuk. Olyan a közbiztonság, hogy sötétedés után az idős emberek ki sem mernek menni az utcára. Szegeden, a Belvárosban kérdeztem a helyiek napi gondjairól, problémáiról Hajdú András és Szűcs László képviselőjelölteket.
– Először is kérek szépen egy rövid bemutatkozást és essen szó arról is, mi vezérelte önöket a MIÉP táborába?
– Hajdú András (H. A): Vésztőn, egy ötgyermekes református lelkészcsaládban születtem. 1967-ben kerültem Szegedre a Tanárképző Főiskolára. A matematika-fizika szak elvégzése után jelentkeztem a József Attila Tudományegyetem alkalmazott matematika szakára, ahol 1976-ban végeztem. A kereskedelemben dolgoztam, kezdetben matematikusként, majd középvezetői beosztásokban. Közgazdasági- munkaügyi, később számítástechnikai osztályokat vezettem. 1989-ben több matematikussal együtt saját céget alapítottunk. 2002-től egy állami vállalatnál közalkalmazottként, mint informatikus dolgozom. A rendszerváltás idején hittem abban, hogy a múlt rendszer bűnösei bíróság elé és rács mögé kerülnek. A Kádár-rendszer megszűnésének örültem, mert a vén hazaáruló rengeteg bosszúságot okozott szüleimnek, nagyszüleimnek azzal, hogy fojtogatta az egyházat. 1993-tól kezdtem figyelni a zavarodott közéletet. A MIÉP helyzetértékelését éreztem valósnak. Később azt is megtudtam, hogy milyen luciferi módon játszották át a hatalmat a pártkatonák a mai „demokráciába.” Az élet igazolta Csurka István igazságát, erről most már film is készült. A címe: Háború a nemzet ellen. Sajnos a szegedi MIÉP-szervezeten belül több furcsa dolog is történt a 2002-es választás idején. Lézengő ritterek jöttek a pártba, akiknek csak addig volt jó a tagság, amíg az önkormányzati pozíciókkal is járt. Ma MIÉP, holnap civil szervezet. Így ment ez.
–Szűcs László (Sz. L.): Békéscsabán születtem, középiskolai tanulmányomat a szegedi gépipari technikumban végeztem. Ezt követően a dunaújvárosi műszaki főiskolán alakítástechnológus kohásznak, kohómérnöknek tanultam. Ezt követően dolgoztam a Dunai Vasműben és a KOGÉPTERV-ben is. Majd beruházási pályára kerültem, így dolgoztam az orosházi gépgyár berkein belül működő acélöntödében beruházóként és a kőolajiparban. A politikai változások után egyéni vállalkozó lettem, s egy kis családi Bt.-ben küszködünk a megélhetésért. Az 1980-as évek végén az MDF-fel szimpatizáltam, s azon belül is a nép-nemzeti vonallal. Azzal, amit Csurka István képviselt. Láttatta velünk, hogy elmaradt a beígért tavaszi nagytakarítás. Miután megalakult a MIÉP, először mint szimpatizáns segítettem a munkában, majd beléptem a szegedi szervezetbe. Mi vonzott ebben a pártban? Véleményem szerint a MIÉP az a párt, amely a mai napig egyedül áll ki következetesen a magyar érdekekért, és képviseli a magyar nemzet megmaradásának programját. Ebben a munkában veszem ki jómagam is a részem.
– Itt a Klauzál téren és a környékén cukrászda cukrászda hátán. Mintha szeretnék az édes életet a szegediek.
– Sz. L.: Lehet, hogy szeretik, de tömegesen nem tudják megfizetni. Ezek a vendéglátóipari egységek főleg a turistákat várják. De egy város nem tud csak a turizmusból megélni.
– Szegeden dolgozik a rejtélyes félelem?
– Sz. L.: Igen nagy a passzivitás az értelmiség körében. Erről Dr. Kovács László elnökhelyettes úr is többször beszélt. Jogászok, orvosok, egyetemi oktatók szinte semmilyen nemzeti ügyben nem szólíthatók meg. Nem ellenségesek velünk, de félnek. Nem mernek megnyilvánulni, pedig fontos lehet a véleményük. A megélhetés fontosabb. Az egyetem a legnagyobb foglalkoztató a városban, s ezen kívül kutatóközpontok is vannak. S ezeknél a menedzsment igen jól keres. A közpénzből támogatott kutatóintézetekben komoly eredmények születtek Szegeden. De mégsem látunk egyetlen egyet ezek közül beépülni a termelésbe, az iparba. Valószínű, hogy ezeket az eredményeket eladják külföldre, igen jó pénzért.
– H. A.: A tanárok félnek az igazgatótól is és a romáktól is. Volt olyan MIÉP-es tanár, aki kénytelen volt felhagyni a politizálással, mert az igazgatónak „piros volt a szeme”.
– Mennyiben nehéz a másik oldalon állókat megszólítani?
– Sz. L.: Mivel a média hihetetlenül beleszuggerálja az emberekbe azt, hogy nem kell semmit tenniük, „bölcs szocialista vezéreink” majd mindent megtesznek helyettük, ezért nagyon nehéz. Nem tagadom, hogy más pártban is vannak tisztességes emberek, „közkatonák”, akiket a „vezérkar” megvezet. Remélem, egyszer felnyílik a szemük. Vannak, akiket annyira megvezet a média, hogy még erdélyi származásuk ellenére is, a csúfos december 5-ei szavazás után is a szocialisták mellett teszik le a voksukat.
– Pedig már az emberek zsebére megy a játék. Nem „nagyúri” politizálásról van szó.
– Sz. L. : Hogyne! A magyar megmaradásról van szó! Sokan már most is panaszkodnak azért, mert hátralékuk van, tornyosulnak a csekkek. De amikor majd kilakoltatják őket, akkor rádöbbennek: rossz lóra tettek. Addig azt mondják: mindig is a szocialistákra szavaztam, most is azokra fogok. Úgy fogják fel, mintha egy sportklubról lenne szó, s nem egy pártról. Ha rosszul játszik egy csapat, még drukkolhatok neki. Viszont itt egy ország, s annak lakóinak tönkretételéről van szó.
– Január 21-én a szegedi városháza dísztermében tartotta meg Botka László szocialista polgármester a hagyományos év eleji beszámolóját. Ebben közölte, hogy március elején nyitják meg a Napfényfürdőt. Valóban erre van szükségük a szegedieknek?
– H. A.: A szegedieknek elsősorban munkalehetőségekre és biztonságos életkörülményekre van szükségük. Mi nem örülünk, hanem bosszankodunk a Napfényfürdő miatt, mert legkevésbé a helybéliek élvezhetik majd a luxusberuházás hozadékát a luxusárak miatt. Továbbá: az önkormányzati jegyzőkönyvek tanúsága szerint a jelenlegi városvezetés arra készül, hogy az uniós pénzekkel megtámogatott beruházást – Szeged elővásárlási jogáról való lemondással – átjátssza a mindössze 20%-os üzletaránnyal rendelkező Leisztinger-cégnek. Ez pedig a szegediek becsapása és elárulása.
– Sz. L.: Így van, a Napfényfürdő nyilvánvalóan a szomszédos Forrás Szálló és tulajdonosának, a Hunguest Hotels érdekeit szolgálja. Az EU egy gazdálkodó szervezetnek nem nyújt ilyen jellegű üzleti célú fejlesztéshez közvetlen támogatást. Erre csak önkormányzatok pályázhatnak. Ehhez eszközként használták a szegedi önkormányzatot, Botkáék lelkes asszisztálásával. Egyébként a város hatalmas adóssága – 20 milliárd forint – azért is keletkezett, mert a pályázatokhoz önrész szükséges. Mi nem azt mondjuk, hogy ne pályázzanak, hanem azt, hogy értelmes dolgokra menjen el a pénz.
– H. A.: A panelprogrammal pedig az a nagy baj, hogy a költségeket álló minden egyes szereplő – állam, önkormányzat, magánszemély – hitelt kénytelen felvenni a megvalósításához.
– Sz. L.: Újszegeden lakom, ami a település kertvárosi része. Láthatjuk, hogy újabb és újabb szántóföldeket vonnak be lakott területekbe, s azokat eladják „szerencselovagoknak.” Minimális ráfordítással közművesítik ezeket a telkeket a vállalkozók és próbálják értékesíteni az ingatlanokat. Sajnos az ingatlanspekuláció letörli a Föld színéről a város történelmi arculatát. A szegedi utak pedig nem arra lettek tervezve, hogy a betelepült újgazdagok garázsaiból egy nap két-három autó is elinduljon a városba. A plázák, bevásárlóközpontok is szaporodnak, de igen kevesen vásárolnak azok közül, akik betérnek egy ilyen helyre. Lézengenek a fiatalok a plázákban, s az olvasás, a kirándulás, a színház helyett a kirakatokat bámulják. Nincs is olyan vásárlóerő, ami ezeket fenntartaná. Most, hogy Szerbiából vízum nélkül is átjöhetnek hazánkba, kicsit megnőtt a forgalom a kereskedőknél.
– Annak idején sok szegedi gyár működött. Mi lett ezekkel?
– H. A.: Nemrég egyik barátunk elindult, tett egy körutat és lefényképezte azokat a volt gyárakat, amelyek egykor a város népének megélhetést biztosítottak. A Szegedi Kenderfonógyár romokban, a Gyufagyár még működik, de nem magyar tulajdonban. A Kábelgyárat annak idején a Siemens privatizálta. Örültek is a dolgozók, hogy milyen híres cégnél dolgozhatnak. Aztán egyszerre csak megszűnt a Kábelgyár, annak kisteleki egységével együtt. A hajdani gyár épületében okmányiroda és kis cégek kaptak helyet. Megszűnt a Szegedi Kéziszerszámgyár. A Textilművek területét számtalan kft. lepte el. Mi pedig vásároljuk a kínai holmit. Az Univerzál Szövetkezet – a növényvédő szerek gyára – ma kereskedelmi raktár. A Budalakk Szegedi Gyáregysége most gaz által felvert sivár terület. A Szegedi Szűcsipari Szövetkezet helyén autókereskedés. Romokban áll a Téglagyár. Az Ikarus Szegedi Gyáregysége mérnökök tömegét engedte szélnek. A Konzervgyár területe romhalmaz. A Cipőgyár is megszűnt. És még folytathatnám a felsorolást. Az előbbiekből kitűnik, hogy csak a gyárak, munkahelyek lerombolása történt, egyetlen produktív beruházás sem jött létre, miközben a városban látványépítkezések folynak óriási összegeket elnyelve. Segítségért kiáltunk a munkanélküliekért, a kilakoltatottakért. Ezért a vészhelyzetért a 8 éve regnáló szocialista városvezetést tartjuk felelősnek.
– Január 23-án összesen 90 járőr, nyomozó, vizsgáló és körzeti megbízott szállta meg Szeged utcáit és szórakozóhelyeit. Az akcióban 150 embert igazoltattak, köztük egy lopás miatt körözött férfit. Milyen a város közbiztonsága? Úgy tudom, hogy két éve nyolcszor, tavaly már tizenháromszor támadtak intézkedő rendőrre Csongrád megyében.
– H. A.: A lakótelepeken folyik a randalírozás, rongálás, éjszaka csoportokba verődött részeg fiatalok ordibálása zavarja a lakók nyugalmát. Az utcákon alig látunk rendőrt. Mindennek nyomait a tönkretett padokon, az összetört telefonfülkéken, a széttört hintákon, a széthajigált sörösüvegeken láthatjuk. Olyan a közbiztonság, hogy sötétedés után az idős emberek ki sem mernek menni az utcára.
– Milyen rendezvényeket tartanak a városban? Hol lehet önöket megkeresni a helyieknek?
– H. A.: A helyi MIÉP és szimpatizánsai az Alsóvárosi Kultúrotthonban bérelnek termet. Itt megalapítottuk a Gondolkodó Magyarok Klubját, s minden páros héten csütörtökön este 6 órakor van rendezvényünk. Megvitatjuk a szegedi és az országos politikai eseményeket. Ugyanakkor történelmi és gazdasági előadásokat is szervezünk. A meghamisított történelem miatt nem tudjuk megítélni helyesen a jelen eseményeit. Nemzeti megemlékezéseinket megpróbáljuk a Délmagyarországban megjelentetni, de sajnos sokszor „eldugják” híreinket. Csurka Endre is előadást tartott az aktuális gazdaságpolitikáról. A sors fintora, hogy másnap az USA-ban összeomlott a bankrendszer. Most a klubnapokon a Háború a nemzet ellen c. film egy-egy részletét elemezzük. Szeretettel várunk minden igaz magyart, aki szenvedi ezt a háborút.
Medveczky Attila
