2009. november 14-én (szombaton) 17 órakor a Néptánciskolában (Erzsébet királyné u. 13.).

Házigazda: Molnár Tivadar és Kelemen István.

A Magyar Megmaradás Közössége (MMK) október 23-án délután tartotta budapesti alakuló ülését. A rendezvényen – elsöprő többséggel – az a megoldási javaslat kapott támogatást a jelenlévőktől, hogy a Magyar Megmaradás Közössége mozgalomként kerüljön bejegyzésre és tevékenykedjék a jövőben. Felhasználva a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) meglévő infrastruktúráját és társadalmi hátterét, a két szervezet – tehát a MIÉP és az MMK – egymást kiegészítve, segítve és támogatva, közös erővel vág neki a 2010-es országgyűlési választásoknak. Cél, hogy a MIÉP-MMK az ország valamennyi választókerületében jelöltet állítson, és megszerezze a parlamentbe jutáshoz szükséges szavazatmennyiséget. A MIÉP-MMK-lista vezetői, és annak képviselőjelöltjei a későbbiek során kerülnek majd megválasztásra. A Bartók-terem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Dr. Kovács László orvos-igazgató, és Csurka István író tartott előadást, melyeken az alábbiak hangoztak el.

Kedves Olvasóink!

Október 23-án a Magyar Igazság és Élet Pártja országos ünnepi rendezvényét a budapesti Turul –szobornál tartotta. A rendezvényről készített filmünket filmtár rovatunkban tekinthetik meg.

A forradalom és szabadságharcra való emlékezés, az ügy melletti nyílt kiállás már a nyolcvanas években is az egyéb kérdésekben néha gyakran liberálist játszó Kádár-Aczél-hatalom és a nemzeti öntudatosodás küzdelme volt. Tulajdonképpen az 1968-as nemzedék és az utána felvirágzó magyar diákmozgalmak március 15-i megmozdulásait is azért verette szét a Pártközpont, mert ötvenhatos szellemet, nemzeti öntudatot látott benne. Mégis eljött 1989-90, az arccal a földnek fordított kivégzettek exhumálása, a Nagy Imre temetés és a választás, a szovjet csapatok kivonulása, amely politikailag sokkal előbb bekövetkezett, mint fizikailag, és ötvenhat szellemének érvényesülése hatalomvesztéssel és erkölcsi megsemmisüléssel fenyegette az ávós gyökerű, gyilkos hatalmat. Nem maradt számukra más lehetőség, mint az átigazolás. Maguk is ötvenhat örököseinek, vagy legalább korábbi „tévedéseik” áldozatának kezdték vallani magukat és megindult a propaganda a békés együtt ünneplésért. Arra hivatkoztak, hogy ötvenhatban is együtt küzdött a nemzet. Ez bődületes hazugság volt. Mert a nemzet igen, de a gyilkos ávó, a pártközpont és here réteg, a szovjeteket maradéktalanul kiszolgálók kizárták magukat a nemzetből. Ez volt a felkelt nép alapérzülete, különösen a harcban szerzett élmények következtében, a sortüzek során. Az ellenforradalom habzó szájú kádereinek, s az ennek folytán zsíros vezetőállásokat betöltőknek tehát a változás folyamataiban vissza kellett sündörögniök a nemzetbe a „mindent együtt csináltunk” és a „mindannyian itt voltunk”, no meg a tolerancia jelszavaival, hogy állásaikat megtarthassák. Sajnos sikerült nekik. Céljuk természetesen nem a nemzeti egység megteremtése volt. A spontán privatizációban és a privatizációban való szerzéshez kellett a soha nem volt ötvenhatos nemzeti egység, amelyben helyet foglal a gyilkos és az áldozat és szép lassan a gyilkos veszi át az irányítást.

Október 23-án a Magyar Igazság és Élet Pártja országos ünnepi rendezvényét a budapesti Turul –szobornál tartotta. Az ünnepség első részében Dózsa László színművész, az Újpest Színház főrendezője szavalta el Pozsgai Zsolt: Vérből az ének költeményét. Majd Balogh Márton népdalénekes, kunkapitány Jenei Szilveszter dalát énekelte el Bella István versére: Arccal a földnek. Agárdi László színész pedig Illyés Gyula: Ne feledd a tért költeményét tolmácsolta az ünneplő közönségnek. Az 1956-ot borzasztó teherként megélő, az államot, a társadalmat és a gazdaságot irányító rabló ún. elit – ami ma uralkodik felettünk - felelőssége, hogy ma alig üljük meg nemzeti ünnepeinket - mondta Csurka István elnök a MIÉP pénteki megemlékezésén.

A forradalom kitörésének 53. évfordulójára előállt ugyanaz a helyzet, mint 1956. november negyedike után, amikor a törvényes kormány a jugoszláv követségre menekülve, már nem volt tényleges kormány, a Kádár-féle szolnoki hazaárulók pedig még nem mertek a szovjet csapatok védelme alól kilépni. A szovjet csapatok már bevonultak és tank-túlerejükkel szétverték a forradalmat, rommá lőtték Budapestet és minden nagyvárost megszálltak, Szolnokon már megalakult, pontosabban már be volt jelentve a Munkás-Paraszt kormány, Kádár, Apró, Dögei, de odújából még napokig nem mert kimozdulni. Még a helyi forradalmi bizottságok és a munkástanácsok tárgyaltak a szovjet tisztekkel, s csak jó néhány nap múlva gyűlt össze annyi karhatalmista, elmenekült ávós, katonai parancsnok, akikkel meg lehetett kezdeni az államhatalom kézbevételét. A szovjet hadsereg állandó fedezete mellett. Az elvtársak üléseztek, az inkal szekuriti szerepét pedig a Szerov tábornok gárdistái látták el. Szerov emberei tájékozottak voltak magyar ügyekben. Majdnem annyira, mint most az IMF emberei. Az ÁVH és a Párt dossziéiból és besúgásaiból pontosan értesültek, kik a felforgató, hangadó elemek, kiket kell elvinni, megölni, internálni. Ma ugyanígy van minden, mindössze a helyzet nem háborús, nem lánctalpasok dübörögnek az utakon, hanem az off-shore- os milliárdosok autói. Az ávóstisztek kései leszármazottai nem Szerov tábornoknak jelentenek, súgnak be, hanem az IMF és Moszad helytartóinak.

Kedves Olvasóink!

A Magyar Megmaradás Közössége mártélyi konferenciájának videoanyagát Filmtár rovatunkban tekinthetik meg.

A MAGYAR MEGMARADÁS KÖZÖSSÉGE KÖVETKEZÔ RENDEZVÉNYÉT SZÉKESFEHÉRVÁRON TARTJA Október 30-án, pénteken 15 órakor Székesfehérváron koszorúzással kezdünk az Aranybulla-emlékműnél. Ezt követően a Bányató Vendéglő nagytermében a Magyar Megmaradás Közössége konferenciáján Csurka István referátuma hangzik el.

A rendezvény házigazdája Bobory Zoltán költő.

Egy széles alapokon nyugvó pártszövetség létrehozását kezdeményezte a MIÉP. Szeptember 26-ára közel 100 főt hívtak Mártélyra, a Bodnár Bertalan Oktatóközpontba, hogy kifejtsék véleményüket az elgondolás kapcsán.

Dr. Kovács László, a MIÉP elnökhelyettese elmondta, hogy vagy előrehozott választások lesznek, vagy 2010 áprilisában rendes választások, amelyeket a MIÉP szerint a Fidesz komoly fölénnyel meg fog nyerni. Ahhoz azonban, hogy ne csak kormányváltás legyen, hanem valódi rendszerváltás, kétharmados többségre van szükség a Parlamentben – fogalmazott Kovács László.