
Kiskutas Zalaegerszegtől néhány km-re fekvő kis falucska. Bár zuhogó esőben érkeztünk a találkozóra, a falun az esőben és a sötétben is látszott, rendezett, szép falu ez, a kiskutasiak otthonuknak tekintik. Érdekli saját sorsuk az ittenieket. Szinte a fél falu eljött a fórumra, amely kedves dramaturgiával kezdődött. A polgármester egyedül lépett a színre, ahol két szék között a kisasztalon lámpás világított a Lámpás-program okán.
Halász Gábor Kiskutas polgármestere (képünkön) : „Miután kizárják az MDF-ből, új pártot alapít, a Magyar Igazság és Élet Pártját, amely 1998-2002 között tagja a Parlamentnek. Pártja 2006-ban választási koalíciót köt a Jobbik Magyarországért Mozgalommal, ám a parlamenti küszöböt nem sikerül átlépniük. Mindkét politikai párt a radikális jobboldalt képviseli Magyarországon, ám míg a Jobbik állandó sajtófigyelemnek örvendhet, látványos és drága kampányának köszönhetően három mandátumot is szerzett a júniusi európai parlamenti választásokon, addig a MIÉP-ről nem hallani semmit.” Végszóra belép a vendég, Csurka István.
Halász Gábor:
– Elnök úr! Keveset hallani az 1956 utáni internálásáról, annál többet a III/III-as beszervezéséről. Mit jelentett ez pontosan, hogyan történt mindez?
Csurka István:
– 22 évesen vittek Kistarcsára, internálótáborba, ahol sok recski rabbal is találkoztam. Az úgynevezett beszervezés voltaképpen egy aláírás volt. Félévenként lehetett választani, hogy aláírok egy olyan papírt, amelyben kérem további őrizetben tartásomat, merthogy veszélyes vagyok a társadalomra, vagy aláírom, hogy jelenteni fogok. Fizikai és lelki kényszerrel bírták rá az embert, hogy melyik utat válassza. A fizikairól nem akarok beszélni, erős voltam, kibírtam. A lelki volt a nehezebb. 22 évesen számolnom kellett azzal a ténnyel, hogy miattam meghurcolják a családomat. Apám amúgy is szem előtt volt, mint az előző rendszer Imrédy-pártjának tagja, bátyám csendőrtiszt volt. Anyám pedig – miután engem elvittek – alig evett, már a teljes összeomlás határán volt. Szabadulni akartam, így aláírtam, hogy jelentek. Az, hogy én ezt ilyen nyugodtan el tudom mesélni, annak köszönhető, hogy amikor még se vizsgáló bizottság, se ügynöklista nem létezett, én első voltam, és az egyetlen, aki nyilvánosságra hoztam a beszervezésemet. Aláírtam ugyan, de a lelkiismeretem tiszta.









