Csurka István: A proletárpárt igazi munkája a választások után kezdődik

Az nem baj, ha a jobbikos, legyen bár zsidó, sűrűn zsidózik. Neki szabad – a siker érdekében. Mi a terv, mit kell tenniök? Alaposan felszítani a Fidesz ellenességet. Mindent kifogás tárgyává kell tenni. A társadalom rövid úton felheccelhető lesz a választáson győztesek ellen.

Volt egy műsora a Kossuth Rádiónak – „Séta a bölcsőhelyem körül” –, amelyben Szabó Gyula, a kunszentmártoni születésű, Jászai- és Kossuth-díjas színészóriás arról beszélt, hogy mi is az a hazaszeretet, és hol van gyermekkorának városa, Kunszentmárton; hol vannak azok az utcák, és hol van a harang, amit gyermekként ő is megkondított. Szép volt a vallomás, és a magyar színészlegenda hite és hazaszeretete össszecsengett Csurka István magyar író – ekkor a kormányzópárt alelnöke – hitével és hazaszeretetével. Az alábbi párbeszéd a Vasárnapi Újságban így keletkezett.

A realitás, ahogy ma átéljük, egész nemzetekre, földrészekre és a nemzedékek sorára telepszik rá. Mint egy súlyos, vastag felhőtakaró, ami egész tavaszokra és egész nyarakra takarja el a napot. Igen, barátaim, a realitásoknak nincs tavasza, csak füstködje és korma. Pedig az emberiséget, ha vitte előre valami, csak az vitte, hogy nem fogadta el a realitásokat. Hogy mindig támadtak olyan célkitűzők, akik nem fogadták el az elfogadhatatlant, és a milliók, ha sokszor csak lassan és vonakodva is, az ő elszánt mozdulataikat követték, mígnem végül a társadalom legkisebb sejtje is kikelt önmaga realitásából, és megpróbálta megalkotni a maga ideális jövőjét... Az elfogadott realitásban csak törpék vannak és törpébbek.

A Szellem nem lehet gályarab a realitás kalózhajóján.

Suchmann Tamás, volt szocialista országgyűlési képviselő:„A cél természetesen az, hogy a következő választásokon győzzön az MSZP. Ha a szocialisták mégsem tudják megnyerni a választásokat, akkor nagykoalíciót kellene kötni a Fidesszel két év múlva. Amennyiben mondjuk fej - fej melletti eredmény születik, akkor pedig el kellene gondolkodni egy olyan megoldáson, amilyet a németek is alkalmaznak”

Csurka István: Reformszalámizás

A javaslat el van hibázva. Ez nem szokatlan. Híjával van az erkölcsi érzéknek. Ez sem. Kapkodnak a budapesti kommunisták. Ez viszonylag új jelenség, de érthető. Közülük sokan nagyon áhítják már a nemzeti kiegyezést, ami az ő szemükben nem volna egyéb annál, mint hogy minden bűnük el van felejtve.

„A szellemileg mostanában reinkarnált püspök már a tizenkilencedik század végén (...) a magyarországi antiszemitizmus egyik legnagyobb hatású szálláscsinálója volt(...)” – írja Mészáros Tamás a legfrissebb 168 órában. A Klubrádióban Bolgár György szintúgy Prohászka Ottokárról beszélget egy hallgatójával, és egyebek mellett arra a következtetésre jutnak, hogy nem mentség a főpap számára az sem, hogy 1927-ben meghalt, vagyis nem tudhatott a vészkorszakról. És így tovább – Nyirő után most az árvaházakat és idősotthonokat működtető, mélységes szociális érzékenységű magyar főpap van soron. (Ne tévedjen senki: ugyanezek az emberek negyven éven keresztül Mindszenty Józsefet gyalázták, most kicsit értetlenkedve állnak a tény előtt, hogy ez mostanában nem lehetséges, úgyhogy gyalázzák tovább, de már csak egymás közt.)

Csurka István: Közép-Európa hó alatt (4.)

Egészen egyszerűen és pőrén fogalmazva, azt történt, hogy a magyar forradalom után, a reménytelenül szép önkifejezés után, az egész világállapot lényegét megvilágító önégetés után a magyarság lett az első áldozat Közép-Európában. A konklúziót pedig szinte szégyelljük leírni, ezért szerényen kérdéssé finomítjuk: Nem Európán múlik most már, hogy ez az első egyben az utolsó is legyen?

Ezt írták Csatáry László ajtajára a kivonuló tiltakozók. Csatáryról a The Sun című brit szennylap írta meg, hogy háborús bűnös, hogy 15 000 zsidó kegyetlen kiirtásáért felelős. Engedjék meg, hogy legalább – amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik – kétségeimnek hangot adjak. Hogyan lehetséges, hogy miközben évtizedek óta üldöznek mindenkit, akinek csak köze volt a második világháborúban a németekhez, ezenközben egy 15 000 ember haláláért felelős ember csak úgy éldegélhetett Budapesten? Miközben Rajkék – hogy aktuálisak legyünk – Nyirőt kétszer is megpróbálták kikérni a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól, holott egyetlen ember haláláért sem felelős, csak úgy megfeledkeztek volna egy tömeggyilkosról. Mindenestre furcsa, pedig a 97 éves Csatáry ajtajára ezért írták – természetesen angolul –, hogy nem felejtünk.

Egészen egyszerűen és pőrén fogalmazva, azt történt, hogy a magyar forradalom után, a reménytelenül szép önkifejezés után, az egész világállapot lényegét megvilágító önégetés után a magyarság lett az első áldozat Közép-Európában. A konklúziót pedig szinte szégyelljük leírni, ezért szerényen kérdéssé finomítjuk: Nem Európán múlik most már, hogy ez az első egyben az utolsó is legyen?

Egészen egyszerűen és pőrén fogalmazva, azt történt, hogy a magyar forradalom után, a reménytelenül szép önkifejezés után, az egész világállapot lényegét megvilágító önégetés után a magyarság lett az első áldozat Közép-Európában. A konklúziót pedig szinte szégyelljük leírni, ezért szerényen kérdéssé finomítjuk: Nem Európán múlik most már, hogy ez az első egyben az utolsó is legyen?