Bolgár mégis lehetett ügynök. Legalábbis Aczél Endre szerint. A Magyar Nemzet beszámolója szerint továbbra sem tisztázott, hogy pontosan kik tudták átmenteni a jelenkorba a kommunista diktatúra idején szerzett közéleti befolyásukat. Némi támpontot ad azonban Aczél Endre. Az ismert újságíró a Romániai Magyar Demokrata Szövetség meghívottjaként volt egy január 22-i közönségtalálkozó vendége Nagyváradon. Aczél Endre nyíltan beszélt arról, hogy a távirati iroda pekingi és londoni tudósítójaként rendszeresen írt jelentéseket a kommunista titkosszolgálatnak.

– A szervek engedélye nélkül senki sem vállalhatott tartós külföldi

munkát, ez minden szocialista országban így volt, több százezer ember került ilyen helyzetbe – mondta Aczél. Hogy Bolgár György beletartozott-e az ominózus „több százezerbe”, az nem világos. Bolgár a rendszerváltás előtt a Magyar Rádió megbízásából évekig dolgozott New Yorkban. A MN megkérdezte, miként vélekedik Aczél Endre szavairól. Bolgár György kikérte magának, hogy „már megint” ezzel „zaklatják”. – Ötvenszer elmondtam már, most ötvenegyedjére is megkérdezi? – reagált felháborodottan. Kijelentette: bíróság állapította meg, hogy nem végzett ügynöki tevékenységet a szocialista rezsim idején.

Összefoglaló videók az MMK január 30-ai konferenciájáról
„A kultúra, mint a magyar megmaradás eszköze”

2010. január 30-án, a Magyar Megmaradás Közösségének (MMK) harmadik fővárosi konferenciáját követően Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke bejelentette: elindul a MIÉP az MMK támogatásával a tavaszi országgyűlési választásokon.

A kis- és mikrovállalkozások évről-évre romló feltételei között is a legrosszabb volt a 2009. év. Soha annyi vállalkozás nem szűnt még meg a rendszerváltás óta, mint a tavalyi évben. Ennek következtében az utóbbi évek legnagyobb munkanélküliségi mutatóit hozta ez az év. Megdőlt az a hamis kormányzati állítás, hogy az állam által beruházási támogatásokkal, adókedvezményekkel támogatott nemzetközi nagyvállalatok fogják foglalkoztatni a miattuk tönkre menő hazai kis- és mikro vállalkozások munka nélkül maradó tömegeit.

Január 30-án Budapesten a Gellért Szálló Gobelin termében „A kultúra, mint a magyar megmaradás eszköze” címmel tartotta harmadik konferenciáját a Magyar Megmaradás Közössége. A rendezvény nyitányaként Bobory Zoltán költő, a székesfehérvári Vár c. irodalmi folyóirat főszerkesztője szavalta el Nem lehetsz c. költeményét.

                Puszt Tibor filmrendező „Az elektronikus média, mint a gyarmatosítás eszköze” címmel tartott előadást a hazai mozikról, televízió csatornákról és filmgyártásról. Elmondta, hogy egy felmérés szerint egy 1990-ben született gyerek 10 év alatt 1092 filmet tekint meg a televízióban. Az viszont nem mindegy, hogy milyen filmeket nézünk, hiszen ezek az alkotások nagyban befolyásolják mind az embert, mind a közízlést. Magyar filmjátékok pedig alig születnek. 2008-ban 9 millió nézője volt a filmeknek. Érdekesség, hogy a bevételek 78%-án két cég osztozik: az InterCom és az UIP-Duna Film.

Összefoglaló videók az MMK január 24-ei konferenciájáról

Medveczky Ádám karmesterrel 2010. február 11-én, 18 órakor.

Helyszín: Szent István Művelődési Ház (Székesfehérvár, Liszt Ferenc utca 1.)

Belépőjegy: 600 Ft (diákoknak, nyugdíjasoknak fél áron)

Magyar Megmaradás Közössége
Postacím: 1464 Budapest Pf.:1578
Telefon: 06-1-309-0393. Fax: 06-1-309-0394

A Magyar Megmaradás Közössége (MMK) január 24-én tartotta Család-üzem, állam-üzem és a politikai-társadalmi berendezkedés legfőbb kérdései címmel második konferenciáját a fővárosi Gellért Szállóban.

A konferencia megnyitó beszédét Dr. Kovács László az MMK elnökségi tagja, a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) országos elnökhelyettese mondta. „A MIÉP és az MMK soha nem csinált titkot abból, hogy az alkotmányozásról, a megélhetésünkről, mindennapi gondjainkról, az oktatásról és a kultúráról szóló konferenciáit nemzeti programalkotása tengelyére állítja. A mai konferencia referátumai választ keresnek és kiutat ajánlanak az emberiség és benne a magyarság sorsdöntő létkérdéseire. Hogyan függ össze az élhető világ , a természet elpusztítása, kizsákmányolása a mindennapi megélhetésünk zsákutcája a globalista és a nemzeti érdekek ütközésével? Van-e kiút a kóros körből? Elpusztul-e holnap a világ? –tegyük fel a kérdést ma élő honfitársainknak, akik azzal küszködnek, hogy kitart-e minimálbérük, segélyük, nyugdíjuk a következő hónapig.”-idézzük a párt elnökhelyettesét.

Meghalt a tapasztalat félistene, valóságos és egyetlen magyar Sziszifusza. Csak a népi írók néhányában és Móriczban volt meg a veleszületett és eltéphetetlen ragaszkodás a tényekhez, és ugyanakkor a mégishez és a csakazértishoz. A megtörténthez és a személyes és népi-nemzeti időben lefolytakhoz való feltétel nélküli odakötöttségnek az a foka, ami Fekete Gyulában mindent meghatározott, egyszersmind mérhetetlen, örök szenvedély is. Fekete Gyulában a sziszifuszi feladat a földművelő ember világszemléletébe volt beleoltva. Már maga ez a képtelenség is csak fokozta az író szenvedését. A föld, a nap, az eső és az önfenntartó munka kényszerű, engedelmes, de célszerű összekapcsolása és palántázás közben a szikla súlya – elviselhetetlen. Fekete Gyula célért küzdő ember volt, aki azonban mindenkor számításba vette földje állapotát, az ég üzeneteit és a rendelkezésére álló emberi erőt. Tudta, hogy a sors előbb áll a sorskérdésnél, és mégis minden mondatával a sorskérdés megoldásáért perelt. Ehhez nagy gondolkodónak kell lenni, nemcsak jó gazdának, parasztnak. Fekete Gyula közéleti írászata, publicisztikája tulajdonképpen egy sajátságos magyar filozófia, amelyet az apró kérdésekkel való foglalkozások, meg a nagy sorskérdésekkel való birkózások takarnak be és keltik azt az érzést, hogy ez mind csak aktualitás, tehát nem lehet filozófia. Pedig az. Egyszerű életfilozófia, közrendű filozófia, célszerű filozófia, de szükséges magyar filozófia. Fekete Gyula életét és munkásságát egy célnak rendelte alá: elérni a magyarság megmaradását. A tényeket számba véve, ezt két úton tartotta lehetségesnek elérni.