Ha véletlenül nem képzett a munkásmozgalom nagyszerű történetében, akkor íme: Etkar vagy Edgar André egy Németországban született zsidó származású munkásmozgalmár volt, akit 1936-ban letartóztattak, majd kivégeztek. A Spanyol polgárháborúban résztvevő, többnyire zsidó származású mozgalmárokból álló csoport felvette az Etkar André zászlóalj nevet. A később csak spanyolosoknak nevezett, főként magyar zsidókból álló társaság tagjai között szerepelt Mező Imre és Rajk László is. Sokan a Szovjetunióból érkeztek, mint például Gerő Ernő, Rajk László, Steinmetz Miklós, Zalka Máté és Münnich Ferenc. Az október 17-én létrehozott Etkar André zászlóalj 3. százada 180 magyar önkéntesből állt, akiket mexikói puskákkal és géppuskákkal láttak el, és részt vettek a Madridért folyó harcokban. Öszszesen 1200 magyar és többnyire zsidó származású önkéntes érkezett a konfliktus idején, közülük mintegy 600 vesztette életét a harcokban és a polgárháborút követő konfliktusokban további 350-en haltak meg. Az 1945-ben létrehozott Magyar Partizán Szövetségbe 248 volt polgárháborús önkéntes kérte felvételét. Ezenkívül az 1945-ben Magyarországot lerohanó Vörös Hadsereg után érkeztek Budapestre az egykori spanyolosok és Rákosi, Gerő, valamint Rajk vezetésével megszervezték a magyar felső- és középosztály elszegényítését, valamint részleges kiirtását.

A tartalomból:

Domokos Mátyás : Írói létezés-technika

Beszélgetés Csurka Istvánnal

Domokos Mátyás: – Te kegyetlenül tudsz nyilatkozni önmagadról, munkásságodról, méghozzá a nagy nyilvánosság előtt. Egyszer azt is leírtad egyik tárcádban, hogy „Maga beletörődött saját középszínvonalába... A kezével dolgozik, nem a szívével.” És ezt nemcsak önmagadra, de nemzedékedre is vonatkoztattad, ami – ha igaz – csak következménye az indítékhiánynak, amit azonban rendszerint megelőz valami (s ezt a lélektanból is, meg persze az életből is jól tudjuk!): egy súlyos sérülés, konfliktus, seb, amelyik elindítja ezt az önlefokozó, önpusztító folyamatot. Erről a sebről mások is beszélnek: egyik versében beszél például nemzedéktársad, KalászMárton, azzal a rezignációval, hogy mindenkinek olyan sebe van, amilyet megérdemel. Ki milyet vár, olyan / sebet / kap a világtól? Akkora / ütést, amekkora bal arcot / odatart? S akkor kenyér/ jár neki is, amekkora / ütést / ő a már nem bibliai / roncs fejre mér? (Ki milyet vár?)Nemzedékedet illetően: volt-e, s mi volt ez a súlyos seb?

Csurka István: – A sebekről is sok szó esett már. Nem ebben a mi beszélgetésünkben, hanem az irodalomban, a fehér asztaloknál meg a folyosói beszélgetésekben, meg sok egyéb helyen. Nem akarom én most a sebeket új megvilágításba helyezni, vannak sebek, sok seb van. Amit lényegesebbnek érzek én ebben az egész dologban: az, amivel ezt a kérdést indítottad: a középszínvonal. A középszínvonal maga is egy óriási seb. Olyan korban élünk, amikor ezt a középszínvonalat rettentő nagy erővel sugalmazzák az embernek: a közembernek és az írónak is. Ez kétségkívül talán hasznos, célszerű, de író számára rettentően szorító, gúzsba kötő valami. Ez a középszínvonal a történelemnek mögöttünk levő eseményei után részben menedéknek látszik, részben egyetlen életlehetőségnek. De nagyon veszélyes. Ebbe a középszínvonalba ugyanúgy bele lehet halni, mint a szélsőségekbe. Csak ez egy „ágyban, párnák közt”- i halál, ami még egy középnemzedékbeli író számára is keserves tulajdonképpen.

Bajnai gazdasági kérdésekről sem tárgyal az MSZP-vel, mert szerinte az MSZP azt sem tudja, hogy a szakpolitikai egyeztetések valójában már koalíciós tárgyalások. Alkalmatlan időpontban, alkalmatlan formában és alkalmatlan körben nem volt hajlandó részt venni a napokban kezdődő egyeztetésen. „Nem így kell koalícióról megegyezni” – oktatta ki a meghívókat.

Csurka István : Idegen célok és magatartások elemzése

Soros György bejövetele

Meghívóm, Eörsi István is a pontos helyére manőverezte magát. 1992. október 29-én Összefüggések címen cikket írt ellenem a Magyar Narancsban. Ezt én most a Tallózóból idézem, amely azóta kimúlt. 92-ben azonban hetente jelent meg, összegyűjtve minden vidéken és a fővárosban, a rádióban és a tévében napvilágot látott nemzetellenes és akkor értelemszerűen Csurka-ellenes írást, jelképezve és növelve is azt az irdatlan média- fölényt, amellyel a Bilderberg-oldal akkor rendelkezett. Természetesen megjelentették időnként a Magyar Fórum írásait is, avagy a védelmemben adott interjúkat is, mint például Lezsák Sándorét, amire már hivatkoztam. A fölény azonban kétségtelen volt és nyomasztó. Csokorba gyűjtve, egymást erősítő szerkesztésben tálalták hetente, mintegy beleprintelve az olvasó agyába a kormány, a kereszténység, a magyarság elleni támadásokat és így teremtették meg azt a közhangulatot, amely 1994-ben Horn Gyula szociálliberális restaurációjához és végül a Bokros csomaghoz, azaz minden magyar vagyon kiárusításához és a végső eladósodáshoz vezetett. Eörsi imígyen szólott:

Bemutató: 2013. február 8.

Csurka István

DÖGLÖTT AKNÁK

komédia két részben

Moór Jenő                          Koncz Gábor

Paál Károly                         Dózsa László

Béla, Moór fia                     Vass György

Zsóka                                Gregor Bernadett

Paálné                               Fazekas Zsuzsa

Ápolónő                             Bátyai Éva

Orvos                                Maros Gábor

Ápoló                                 Gyürki István

Ápoló                                Beszterczey Attila

Rendező: KONCZ GÁBOR

Paál és Moór idegösszeomlással kerül kórházba, s egy kórterembe zárja össze őket a véletlen. Mindketten ─ mint állítják ─ a politikai helyzet áldozatai. Paál a személyi kultusz éveinek rettegett vidéki kiskirálya, aki félreállítását soha nem tudja megemészteni. Moór pedig a reakciós volt úri osztály megtestesítője. A két ellenfél ádáz gyűlölettel kémleli egymást. Turkálnak egymás múltjában, s nem kevésbé egymás szekrényében.

Csurka István: A végső cél: pusztítsd el a hazafiságot, öld meg az ország iránt érzett szeretetet, demoralizáld az embereket!

Soros György bejövetele

992-re már megváltozott a hatalomra való jogosultság Magyarországon. Magyarnak lenni, magyar történelmet folytatni már nem jelentett jogosultságot. A valós, a jelenlévő, a konkrét hatalom ellen már nem is lehetett küzdeni, szinte szóba sem került. Aki szóbahozta, hogy ki privatizál, kié a média az a vészkorszakot akarja vissza.

 A támadás ellenem mindig szervezett volt és lehengerlő. A Zalai Hírlaptól a New York Times-ig, a Népszavától a Napkeltéig, Debreczenitől Szentágothai Jánosig.

Mivel ez a  HVG-s a legszebb példánya az ellenem történt általános mozgósításnak, ezt felidézem. Kacagjunk.

Csurka István: Visszavonultak és engem odadobtak az oroszlánoknak

Soros György bejövetele

A magyarországi liberál-bolsevista, az Aczél elvtárs-féle eltartott uralkodó rétegnek éppen a váltás idején kellett a legszigorúbban őriznie hamis történelmét, hőssé nyilvánított Kun Béláját, Szamuelyjét, Korvin Klein Ottóját, mert gyilkos indulataik és céljaik felismerése a helyes helyzetfelismerés kezdete lehetett volna. Azt a képtelen és visszataszító tényt, hogy egy vékony, idegen akarnok réteg kezet emel a magyarságra és nemzetközi segédlettel 133 napig gyilkol, azt mindenképpen vissza kellett gyömöszölni a meg nem történtség, a felismerhetetlenség fekete dobozába, s a dobozt a tenger legmélyére lesüllyeszteni.

A Hallgatói Hálózat és a HÖOK tüntet. A tüntetés tárgya, hogy a kormány csökkenti az állami támogatott hallgatók számát. Pontosabban az ún. keretszámokat csökkentették, valamint tüntetnek a hallgatói szerződések ellen is és tüntetnek, hogy ne kelljen a tanulmányokat hitelből finanszírozni. Nézzük az ügyet sorjában.

A kifogásolt döntés lényege, hogy nagyjából tíz és fél ezer hallgató járhat egyetemre ingyen. A többieknek fizetniük kell, kinek kevesebbet, kinek többet. Akármennyit kell fizetni, lehetőség lesz a tandíjat ún. diákhitelből finanszírozni. A diákhitelt legkésőbb 35 éves korban kell majd elkezdeni visszafizetni. A hitel nem kimondottan szimpatikus finanszírozási mód. Mondhatnók, borsódzik az ember háta a hitel szó hallatán.

Csurka István. Győzelemnek néztünk elébe, de eredményhirdetés előtt megadtuk magunkat

Soros György bejövetele

Észre kellett volna vennem, mennyire kezében tartja már – vagy még? – a lelkeket a Nyílt Társadalom terrorja – Aczél György és Kun Béla. Mert hát égre kiáltó volt, ami történt. Még csak kétség sem férhetett hozzá, hogy igazam van. Mitől fél és mitől retteg az a szervezet, amely részben az én kiállásaimnak, munkámnak is köszönheti a létét, és amely állítólag a hatalom átvételére készül. Vagy nem arra készül? Azt hiszem, ennek a százszázalékos megértését elhessegettem magamtól.