–A magyarországi országgyűlési választások első fordulóját hatalmas többséggel nyerte a Fidesz, s úgy tűnik, meglesz a kétharmados többség. Erre számított? – kérdeztem Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt elnökét.

– Ebben reménykedtem. A politikában akkor lehet csak reálisan értékelni, ha látjuk a választások után a számadatokat. Reményeim valóra váltak. Abban bizakodom, hogy a második forduló vasárnapja meghozza a kétharmados többséget.

– Tudtommal a Magyar Polgári Pártnak elég régi keletű a kapcsolata Orbán Vikorral.

– Nem csak a Fidesz elnökével, hanem a vezetőség más tagjaival is. Kapcsolatunk korábbra datálódik a Magyar Polgári Párt, vagy annak jogelődjének, a Magyar Polgári Szövetség megszületésénél. Konkrétan a ’90-es évek elején ismerkedtünk meg a Fidesz prominens politikusaival. Arra is szívesen gondolok vissza, hogy az 1994-es választások után, mikor a Fidesz még 6–7 %-os párt volt a magyar országgyűlésben, egy székelyföldi politikai körutat, fórumokat szerveztem Farkas Csaba barátommal, az MPP mostani alelnökével Orbán Viktor és Németh Zsolt számára. Az akkori baráti viszony alapozta meg az MPP és a Fidesz intézményesített, szövetségesi kapcsolatot. Tehát mi már akkor is fideszesek voltunk, amikor a többi mostani határon túli szervezet vezetője még nem nyüzsgött Orbán elnök úr mellett.

A választási eredmény kétségtelenül ezt jelenti. Két hét múlva erre még rá kell ütni a kétharmadosság pecsétjét, s elmondhatjuk, húsz zavaros, kemény, sok nagy veszteséggel járó év után, véráldozat nélkül sikerült az, amit 1990-ben még meg tudott akadályozni a nemzetközi nagytőke, a liberális hegemónia és kétségtelenül a saját belső gyengeségünk is. Ma már nincs az útban az állampárt, a maga átmentő gépezetével, nincs SZDSZ, a nemzetköziség hazai érdekkijárója – Demszky – körül szorul a hurok, s az apparátusokból különösebb végkielégítések nélkül ki lehet szűrni a nem odavaló embereket, megnyílik az út egy új alkotmány megfogalmazására és egy magyar médiatörvényre. Alaposan megfogyatkozva, majdnem megtörve és elgyávulva érkeztünk ide, de összekaptuk magunkat.

– Néhány nappal túl vagyunk a választás első fordulóján. Érdekes volt ez a választás. Ön hogyan értékeli?

– Úgy értékelem, hogy volt egy komoly kísérlet arra, hogy a rablókkal szembeni nemzeti egységet megbontsák a választások előtt, ezért kreálták ilyenre a Jobbikot. Sajnos ez a rossz kezekben lévő Jobbik nevű eszköz nagyon sok szavazatot kapott. Meg kell hogy mondjam, bizony jobb lett volna, hogy ha ez nem így történik, hanem úgy, hogy a Csurka Pista jelen van ebben a mezőnyben, mert én őt egy rendkívüli képességű és nagyszerű embernek tartom, és nagyon sajnálom, hogy  a  háttérhatalomnak sikerült – az évek óta tartó elhallgatással és egy álszervezet felpumpálásával – az ellene való akciója. Ez a dolog egyik fele. A másik fele az, hogy reménykedem abban, hogy a kétharmadot minden körülmények között megszerzi a Fidesz. És nem azért fontos ez számomra, hogy a Fidesz nyerjen, hanem azért, hogy ne folytatódhasson az, ami most már lassan húsz éve a parlamentben, hogy politikailag mellékes jelentőségű problémák körül csócsálják a hamisságot. A kétharmados többség arra kell, hogy radikálisan és gyorsan lehessen lépni jó néhány olyan alapvető dologban, amely a legsötétebb gyarmati helyzetet hozta létre Magyarországon. Sajnálom, hogy nem derült ki máris a kétharmad, mert ez a Makovecz nevű vénember türelmetlen már, mert szeretné látni Magyarországot felfelé vágtatni. Az individuális képességek messze meghaladják a szomszéd országokban található emberekét. Igazságtalannak tűnik, amit mondok, de ez a tapasztalatom. Mert ugye, Magyarországon munkám már nem nagyon van, de Felvidéken, Románia területén – Szerbia területén kevésbé – vannak a munkáim. Templomok és egyéb munkák, ahol épeszűbben tudnak viselkedni az emberek ma már, mint itt, Magyarországon. Hihetetlen eredményeket értek el az ellenségeink.

Úgy döntöttünk Csurka Istvánnal egyetértésben, hogy Lezsák Sándor ellenében nem indulunk Bács-Kiskun megyében, s az olyan körzetben, ahol megkérték jelöltünket, hogy szerény lehetőségeivel járuljon hozzá a várhatóan első helyen végző fideszes képviselőjelölt első körbeni 50% fölé jutásához, természetesen adtuk támogatásunkat. Miután Budapesten és Pest megyében nem tudtunk listát állítani, gyakorlatilag eldőlt a sorsunk. Bár a pártnak nem hozott sikert ez a választás, de a nemzetnek azt reméljük, igen fontos napja április 11-e. Eldőlt, hogy az általunk elsőként leleplezett bolsevisták gyűjtőhelye, az új proletárpárt álruhában sem tudott hál’ Istennek az élre törni.

Bevezetés

Minden idők legpiszkosabb, gátlástalan, hazug, erőszakos és természetesen csalásokkal tarkított választása következik. Az idegen, elsősorban izraeli érdekeket maradéktalanul kiszolgáló garnitúra lelepleződött. A nyolc éve uralmon lévő MSZP–SZDSZ kormányzás gyakorlatilag összeomlott. A liberál-bolsi vezetők fele kihallgatásokra jár, gyanúsított, vagy előzetesben várja sorsát és megpróbálja biztonságos helyre menekíteni összerablott vagyonát.

Csurka István: Átstartolás  

Ez az eredetileg repülési szakszó most került a köztudatba, mert valakik hirtelen ügyet ácsoltak abból a szokványos tényből, hogy két izraeli katonai felderítőgép némi Magyarország fölötti, közelebbről le nem írt keringés után átstartolta magát és visszarepült valahová. Az esetnek a választások közelsége adott nyomatékot. A gépeken állítólag elektronikus adatfelszívó és zavaró készülékek voltak. Az izraeli nagykövetség rutinfeladat végrehajtásának mondta a repülést. Izrael valóban gyakran hajt végre szárazföldi, földalatti, városi és vidéki, légi és űrbéli méréseket, megfigyeléseket, beavatkozásokat – átstartolásokat – Magyarországon. Minden gazdaságra, pénzügyre, hadügyre vonatkozó adat birtokában van, ismeri a lakosság egészségügyi állapotát, politikai, családi, üzleti titkait. Természetesen a származási és az ebből levezethető megbízhatósági adatokat és következtetéseket is. Izraelnek privilégiumai vannak Magyarországon, amelyek egyaránt a holokausztból vezetődnek le. Soha senki nem hallott arról, hogy NATO-n kívüli, akár szomszédos ország katonai gépe engedélyt kért vagy kapott volna Magyarország fölötti átstartolásra. De erről egy szó sem esett a parlamenti bizottság ülésén. 2006-ban a budapesti utcai zavargások rendőrségi letörésében idegen nyelven beszélő katonák vettek részt, nyilvánvalóan izraeliek – a magyar rendőrség egyenruhájában. Amikor erre nézve felvilágosítást és magyarázatot kértem a legfőbb ügyészségtől és az illetékes hatóságoktól, semmilyen választ nem kaptam. A Magyar Köztársaság kormánya elismerte, hogy a dolog megtörtént, de eltűrte, hogy rendőrségének egyenruhájában idegen állam, Izrael katonái, rendőrei vegyenek részt az oszlatásban, akár a gumilövedékezgetésben is, és szemlét tartsanak a tüntetők és a rendőrök között. A szélsőségesnek és antiszemitának minősített pártelnöknek pedig nem válaszoltak. Ferihegyen, ahol az átstartolás történt, húsz éve működik Izrael Állam saját vám- és határellenőrzése. Ezt is több ízben szóvá tettük, megírtuk ebben az újságban. Az Izraelből érkező utasokat, akár menetrendszerű, akár eseti járatokról van szó, csak és kizárólag a zsidó állam szervei ellenőrzik, vámolják, és sem a beérkezők létszámáról, sem a hazatérőkéről a magyar szerveknek számot nem adnak. Ebből az következik, hogy aki akar, fegyvert hoz be magával és pénzt, iratot visz ki magával, vagy itt marad, kénye-kedve szerint.

Az idei Húsvét a választások előtti vasárnapra esett és ez egy kicsit lecsendesítette a háborgó kampány beltengert. A közszolgálati rádiók és tévék néhány perccel több ünnepi szentmisét, istentiszteletet és jeruzsálemi zarándoklatot mutattak, mint tavaly, vagy tavalyelőtt, de a keresztényellenesség tüskéjét is benne hagyták a hírekben az egész Nagyhéten. Nem múlt el nap, hogy a fő hírek közt meg ne emlékeztek volna a New York Times, a világ legnagyobb zsidó lapja kezdeményezéséről, amelynek sugallatára és valószínűleg a szervezésében kicsiny csoportok tüntettek XVI. Benedek pápa és az egyház ellen. Az ok: állítólag ír és német papok 30-40 évvel ezelőtt a pedofília rút bűnébe estek, s ezt akkor mind az ír, mind a mai pápa által kormányzott német egyházrész felszámolta ugyan, de eltussolta. Tessék bevallani, tessék elszámolni, követelte a különböző tereken, sajtóértekezleteken összegyűlt legfeljebb kéttucatnyi amerikai társulat. Amelyik elsöprő világnyilvánosságot kapott a magyar híradók állítása szerint. A New York Times felségjelű magyar szerkesztőségek csak ehhez a világjelentőségű nyilvánossághoz csatlakoznak – mondták. Most, éppen Húsvét előtt. A keresztényellenesség „palack tintája” tehát bele lett öntve a magyar ünnep „tányér levesébe”. A kétszer két idézőjelbe tett szó, a kép gróf Széchenyi Istváné. Az 1844-es rendi országgyűlés zsidó emancipációt tárgyaló vitájába dobta bele a legnagyobb magyar, attól óva nemzetét, hogy ezt az egyenlősítést, felszabadítást korlátlanul megadja a hazába akkor már veszélyesen nagy rajokban érkező zsidóknak, akik ezzel megerősödve meghódítják és leigázzák a még gyenge nemzeti öntudatú magyarságot. A nyugat-európai nagy lélekszámú, erős nemzetek, elsősorban a nagy angol nemzet,– amelynek életét Széchenyi a legjobban ismerte, és amelynek a viszonyait alaposan tanulmányozta, mielőtt nemzetváltoztató munkájába belefogott volna, – hatalmas nemzet-tavában semmi bajt nem okoz a palack tinta, ellenben a levest a magyar tányérban ehetetlenné teszi. A látnoki szavakat ma a középiskolákban nem tanítják, az egyetemeken elérhetők, a kutatók elől nincs elzárva, a történészek természetesen nem kerülhetik meg, ám ha idézik és magyarázzák, legalább egy gyanúsító vagy kicsinyítő jelző erejéig a kétely sárga tintájába kell mártaniuk a tollukat. Különben a sajtóirányítás, a cenzúra, a rektori hivatal, az IMF rosszallásával kell számolniuk, amelyeknek aztán egzisztenciális következményei szoktak lenni. Ez tény.

Csurka István: Átstartolás (2.-12. oldal)

Mert hát, emlékezzünk csak 2006. október 23-ára és a körötte képzett legendára, és benne Morvai Krisztina szerepére, amely sohasem nélkülözhette a valóság elemeit. A hôsnô már akkor is az egyetlen volt. Az egyedüli jogvédô. Ott állt a forgatagban valahol a Filmmúzeum sarkán, nem messzire a magyar rendôrök között menetelô izraeli katonáktól. Fogta két Baló Györgytôl származó és a Lauder Javne zsidó iskolába járó gyermeke kezét, és ugyanezzel a megrendüléssel, amellyel most felháborodásának adott hangot – átstartolta magát. (A rend kedvéért meg kell jegyezni, hogy természetesen semmi szó nem érheti azt a szülôt, aki egyházi iskolába, akár zsidó egyházi iskolába íratja gyermekét, a Lauder Javne azonban nem csupán vallási iskola, hanem káderképzô is. Az itt végzett ifjú sokkal könnyebben lehet vezetô, milliárdos és a magyar sors feletti döntnök, mint aki a piaristákhoz járt). Ott, a borzalomban, a könnygázban és az emberi jogok eltiprásának gyalázatában jött rá, hogy neki a jogtiprottak oldalán van a helye, és az áldozatokat meg kell védenie a rendôri brutalitástól. Morvai Krisztina egész lelke ott „stand a pityere” megváltozott. Úgy érezte, fel kell számolnia magában azt az embert, akit eddig Baló György feleségeként az elnyomó rendôrséghez és feltámadó proletárdiktatúrához, a zsarnoksághoz kötött minden. Hiszen férje – és az elôzô zsidó férje is, akitôl a legidôsebb gyermeke származik – ezt az elnyomást szolgálta ki. Benne Izraelt, az izraeli megszállást, a zsidóság hegemóniáját, a magyar élet feletti korlátlan uralmát.

Csurka István: Majális

Színházi felvétel, 132 perc, 1990

Szereplők:

Törőcsik Mari (Fügediné)

Újréti László (Vámos István)

Papp Zoltán (Marhás István)

Hegyi Barbara (A néma dizőz)

Juhász Róza (Joli)

Pártos Erzsi (Öregasszony)

A film megtekintéséhez kattintson ide: