Csurka István: Dr. Fejér Lajos és a Zsidóság

Az antiszemitizmus kérdéskörével a Lámpás tanfolyamok, előadások anyagaiként felvilágosítás és ismeretterjesztés céljából foglalkozunk, és mellesleg igyekszünk elfeledett, félretett tudományos, történeti és szociológiai munkákat, szerzőket és sorsokat is bemutatni. Ilyenként mindjárt élre kívánkozik egy zsidó származású magyar szerző, dr. Fejér Lajos, aki már a hitleri korszakban írta meg Zsidóság című, nagylélegzetű művét, és aztán a mauthauseni koncentrációs táborban pusztult el, annak ellenére, hogy a magyar jobboldal képviselői, köztük a később kivégzett Kolozsváry Borcsa Mihály közbenjártak a kiszabadítása érdekében. Fejér Lajos az egyik utolsó képviselője annak az irányzatnak, amelyik még ok-okozati összefüggésekben tárgyalja ezt a számára is súlyos kérdést, és munkájában majdnem kizárólag zsidó származású írók, történészek elemzéseire támaszkodik. Később ugyanígy jár el az orosz–zsidó viszony tárgyalója, Alexander Szolzsenyicin is.

A Bajnai Gordon-féle hálózat emberei együtt a kistérségi szoci megbízottakkal a Gyurcsány-kormány közvetlen irányítása alatt dolgoztak

Az MSZP képviselőcsoport mindennél fontosabbnak tartotta a hálózat fennmaradását. Már csak azért is, mert a hálózat tagjainak döntő részéről tudták, hogy biztosan a szocialisták megbízható emberei, számosan közülük a választási kampányban kampányfőnökként segítették a pártot. Lamperth Mónika önkormányzati, Gráf József földművelésügyi miniszterek, Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezető, valamint a szocialisták önkormányzati politikusai – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök irodájában egyeztettek.

Csurka István: Egy nap, két eskü

Az új Országgyűlés megalakulásakor, az első napon, ahogyan azt itt mi megírtuk, annak rendje és módja szerint a többpártrendszer kérdése el is dőlt. Az a beteges, mesterséges rendszer, ahogyan eddig fennállott, nem áll fenn többé. A három, még egyharmadot sem kitevő ellenzéki párt közül kettő elkomolytalanodott, a harmadik pedig bimbó állapotából lassan kibontakozva kezdi virágját, majdan gyümölcsét megmutatni. Ez a bimbó a legkisebb, az LMP. Ezt komolyan kell venni, mert ez egy új stílusú nemzetköziség, kozmopolitizmus, egy, a régi bűnöktől részben mentes, de azokat majdan elkövetni szándékozó SZDSZ-utódpárt. Az SZDSZ-nek tehát már van utódpártja, az MSZP-nek még nincs, annak csak vásott kölyke van. Most még nem kék-fehér az LMP, hanem sok zöld árnyalat van benne, de a magyarság ügyeitől már szemérmesen tartózkodik. Az elképzelés: magába gyűjteni a liberális elemeket zöldes zászló alatt, és egy következő választáson a megszállás képviseletét továbbvinni. Mozgatni a liberális értelmiséget, a média új hangú szpíkereit. A pozíciók megtartásának és az új beszivárgásnak formát és tartalmat adni. A lehetőség szerint meggátolni és lelassítani a hangvétel megmagyarosodását, a magyar keresztény elem hegemóniáját. Fenntartani a mostani liberális hegemóniát. Mindez ma még csak nyomokban sejlik, de már van.

Jól felbosszantottam magam, mert olyan pofátlannak tartottam a zsidó világkongresszus utáni sajtóhíreket, és olyan hálátlannak az itt ülésező zsidókat. Különösen a Lauder kozmetikai világcég fejére nehezteltem, akit egyébként most újraválasztott a WJC. Saját szememmel láttam ugyanis, hogy milyen szívélyesen forgott Orbán Viktor körül, hallottam Feldmayer Pétert amint hálásan köszönte, hogy a magyar miniszterelnök garantálta a zsidók magyarországi biztonságát, védelmét, és akkor nekiállnak jammerolni.

Az alkotmányt ellenzők makacs állítása most ez: az új alkotmány kettészakítja a társadalmat. Tölgyessy Pétertől Heller Ágnesig és vissza, a mikroszkopikus méretű LMP-től a szabad szemmel is látható MSZP-maradékig ezt gajdolják bele a fülekbe, és a nemzeti tartású alkotmány elleni fellépéshez keresnek támogatást Nyugaton és Közel-Keleten, mindenütt, ahol csak lehet. Vádaskodnak a fröcsögő, zsigeri magyargyűlölet hangján, sápítoznak a Jászi Oszkár-féle doktrinerség életidegenségével, s a tények éppen úgy nem zavarják őket, ahogy mesterüket sem zavarta soha.

Ez szervezett alvilág

Szeretném hinni, hogy az időközi választásokon aratott kormánypárti sikerek annak köszönhetők, hogy a politikai pártok és az ország vezetőinek megítélésében még mindig a tisztességet és a szavahihetőséget tartjuk a legfontosabbnak. A megbízható és a felelősségteljes módon megnyilvánuló politikust gazdaságilag nehéz helyzetben is hajlandók vagyunk követni. Nemcsak azért utasítjuk el a Kádár–Aczél rendszerből kinőtt milliárdosok manipulációs technikáit, mert a saját bőrünkön tapasztaltuk országkiárusító tevékenységük „eredményét” a tömeges munkanélküliséget és a hatalmas ránk hagyott adósságot, hanem mert elegünk lett abból, hogy hazudtak reggel délben meg este.

Az idő szorít bennünket, magyarokat. Évtizedek beletörődése, hanyagsága és gyávasága következtében most ránk ég a cselekvés, a változtatás kényszere. Ha nem szabadulunk meg elnyomóinktól, ha nem teremtünk meg magunknak egy nekünk való rendet, egy új, szabad magyar életet, idegenszívű és idegen megbízású gengsztereink elpusztítanak bennünket. Beköltöznek életterünkbe, szétrágják a nyelvünket, megmérgezik kultúránkat és elveszik a pénzünket. Földönfutók, páriák leszünk hazánkban.

Portik Tamásról idáig úgy tudtuk, hogy bűnöző, hogy nevelőintézetben és Tökölön, a fiatalkorúak börtönében szocializálódott borderline személyiség, aki véletlenül belekerült az olajozásba és ezzel milliárdokra tett szert. Tévedtünk. A belügyminiszter utasítására megszüntették a titkosságát annak a lehallgatási jegyzőkönyvnek, melyben lejegyezték, amint 2008-ban Portik Tamás, Laborc Sándor, valamint egy közvetítő és egy másik, feltehetőleg NBH-s szakember beszélgetnek. Laborc Sándor ekkor a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója. A titkos találkozó tárgya, hogy Portik szerezzen olyan információkat, melyekkel meg lehet akadályozni, hogy a Fidesz kormányra kerüljön. Laborc a jegyzőkönyv tanúsága szerint ezzel Portikot megbízta, sőt egy lenyomozhatatlan számot is megadott, melyen az alvilági figura bármikor felveheti vele a kapcsolatot.

Csurka István:

A 2010-es tavaszi választások története és jelentősége (2. rész)

A hosszú és nyomasztó évek alatt a csak üggyel-bajjal együtt tartott had, a polgári körök és a lelkes aktivisták rajai meghallották a hívó jelet és a jól szervezett gépezet a választásokban meglátta az alkalmat és elsöprő működésbe kezdett. Az MSZP vezetése látta, hogy a vereséget semmiképpen nem tudja elkerülni, és a kétharmados Fidesz-többséget is alig. Ezért két romboló naszádot bocsátottak vízre, részben Európán kívüli, részben izraeli–amerikai segítséggel. De már kapkodva.