A tartalomból:

Csurka István: Történelemhamisítás

Döntetlen (2.oldal)

Valami nagyszerû van most a vészben kibontakozóban. Minél több egyén, úgynevezett kisember, aki sokszor a legnagyobb, áll ki a maga életével, tanúságtevôként egyszerûen és bátran, minél világosabban látszik, hogyan akar Vásárosnamény, Bugac és Mohács hozzájárulni az új magyar kultúrához, minél többet és többször serénykedünk akár kis jelenetek megformálásában, annál többet tettünk az új magyar kultúráért. Csak ez ment meg bennünket. Panaszkodó népbôl, akármennyire nehezek is az anyagi körülmények, most kell teremtô nemzetté válnunk. Ne azt magyarázgassuk egymásnak folyton-folyvást, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni, hanem lássunk hozzá, próbáljuk meg! Kulturális életterünket semmilyen bankok-tankok, semmilyen bombák és Uzi-géppisztolyosok nem vehetik el tôlünk. Van ebben a nagy megpróbáltatásban, vészben, világválságban és globalizmusban valami biztató kezdet, valami magyar hajnalodás is. Ezt most bátran és világosan meg kell állapítanunk. Lehet, mindig így volt? A magyarságot a nagy veszélyek emelték békébeni tespedtsége fölé? De ne is ezen lamentáljunk: csináljuk! Ez a megmaradás egyetlen módja.

Nagyításhoz kattintson a képre!

Amikor kinyitottam a tévét, hogy megnézzem a strassbourgi közvetítést, Göncz Kingával találtam szemben magam, aki egy furcsa fehér ruhában olvasott fel egy papírlapról. A szöveg a szocialista frakció később szakmányban megismételt hazugságait tartalmazta. A különbség mindössze az volt, hogy ezt Göncz Árpád – nyolc évig Magyarország köztársasági elnökének – lánya, korábban külügyminiszter mondta el, akitől elvárható volna a pártszempontokon való felülemelkedés, amikor a haza élet-halál kérdéseiről van szó. Arról aztán nem is beszélve, hogy Göncz Árpád maga sohasem volt MSZP-s és Kinga sem. Göncz az SZDSZ ügyvivőjeként lett elnök, Kingája pedig az elnöki exkluzivitást élvezte hol Bécsben, hol másutt. Az MSZP csak a nagy szövetséges volt számukra, amelynek az apa közvetíti a legfontosabb izraeli és New York-i parancsokat, Kinga pedig a dolog természeténél fogva a legtöbbjébe bele van avatva. Göncz Kingának tehát semmi keresnivalója nincs most a szocialisták frakciójában. Még akkor sincs, ha Kinga egy ideig az MSZP, a Gyurcsány-kormány külügyminisztere volt, mert ezt a posztot is mint SZDSZ-es, mint apuka lánya kapta Gyurcsánytól, akinek fő törekvései közé tartozott valamilyen SZDSZ keverékké liberalizálni és elfoglalni az MSZP-t.

A kormány és személy szerint Orbán Viktor mögött kiálló, minden túlzás nélkül elmondhatjuk soha nem látott méretű, tudatos tömeg számszerű és jelentőségbeli alá- és mellébecslése bel- és külföldön azonnal megindult. Jelenleg ugyanis valóban nincs Európában olyan törvényes, minden tekintetben szabályos körülmények között, kétharmados felhatalmazással kormányzó és alkotmányozó kormány és országgyűlési többség, amelyet hívó szóra ekkora tömeg támogatna. Ha ezt azok, akik ma Magyarországot egy Izrael által igényelt állapotba akarják kényszeríteni, figyelembe veszik, akár számszerűség akár az erkölcsi tartás tekintetében, azaz tudomásul veszik a megnyilvánult népakaratot, akkor a következő és a folyó tárgyalásokon a népek önrendelkezési joga előtt, valamint az eredeti európai normák, a maastrichti kritériumok előtt meg kell hajolniok.

Az alábbi történet a Magyar Rendőr című lapban jelent meg a 70-es évek elején. Aki elküldte az újságoldalt, megígérte, hogy megkérdezi az ATV Újságíró-klubjának következő adásában Mészáros Tamást, hogy azonos-e a cikkben M. T. monogrammal szereplő személlyel. A cikkben szereplő urat 1971-ben többrendbeli lopásban mondta ki bűnösnek a bíróság, és hathavi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet tényként állapította meg, hogy szorongás okozta kóros tudati állapotban követte el cselekményeit.

A kormány a rá nehezedő roppant nyomás hatására kénytelen volt visszavonulni. A kinevezett IMF-tárgyaló kénytelen volt elfogadni, hogy az IMF, ha jön egyáltalán, beleszólóként és utasítóként települ be, megszüntetve a függetlenséget. A jegybanktörvény további gyomlálására is ígéretet tett a kormány, biztosítva az ellenséges erőket, hogy Simort, a nemzetközi megalázás és kiszipolyozás főemberét futamideje végéig helyén hagyja és eltűri az MNB  további nemzetellenes működését.

A nemzeti bankok függetlenségének elve, már ami elsősorban a kis államokat, a gyengéket és a ráutaltakat illeti, az egyik legrégibb liberális gyarmattörvény, amely éppen hogy nem függetlenséget, hanem sorba állítottságot jelent. A nemzeti bankok közös háttérhatalmi irányításban vannak láncba fűzve, és nemcsak a váltakozó előjelű kormányoknak nincsenek kiszolgáltatva, ami önmagában helyes volna, hanem a nemzetek sorsalakításába sincsenek beleállítva, sőt, ha találnak élükre egy olyan sötét nemzetközi tárnokmestert, mint Simor, a nemzetellenesség erődítmény-rendszerévé válhatnak. Ezért az MNB kulcskérdés. Simorék kamatpolitikája roppantul megnehezíti és megdrágítja a kormány pénzhez jutását, együttműködése a Soros-féle spekulánsokkal halálos veszedelem.

A hazug, korrupt, tehetségtelen, népnyúzó, az országot végletekig eladósító, nyolc évig regnáló, a nemzeti értékeket és érdekeket sárba tipró, az 56-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulójának megünneplését rendőr- sortűzzel elfojtó, idegen érdekeket kiszolgáló Gyurcsány-kormányt és utódait 2010-ben a népakarat szabad demokratikus választáson elsöpörte.

A kétharmados parlamenti többségű, nemzeti-keresztény szellemiségű kormány megalakulását és működését a hazai és nemzetközi baloldali-liberális erők eleinte megdöbbenéssel, letargiával, irigységgel és indokolatlan páni félelemmel fogadták.

Magyarország függetlenségét, az alkotmány védelmét és a kormány intézkedéseit támogató szimpátia felvonulás és nagygyűlés volt Szegeden a Magyar Megmaradás Közössége, a Polgári Körök, a Szegedi Gondolkodó Magyarok Közössége szervezésében, a zord idő ellenére mintegy háromezer ember részvételével.

Sz.

Ma, amikor a válság dübörög és a legkülönbözőbb szinteken és minőségekben érzékelő emberek és csoportok is egyöntetűen állapítják meg, hogy nagy baj van a világgal és talán még nagyobb baj van szegény hazánkkal, amelynek hajója hánykolódik és az elsüllyedés fenyegeti, most aztán volna égető szükség a pontos jelentésű, s mindenki számára ugyanazt üzenő szavakra. De ilyenek már szinte nincsenek is. Szavainkra rátette a piszkos kezét a válságcsináló pénzügyi nagyhatalom, a megnevezhetetlen elkülönülés, a nem – Thomas Mann-i Varázshegy fent Davosban vagy lent a tenger szintjén, éppen a New York-i Szabadság-szobor tövében, ahol locsog az örökös hullámzás. A világuralomhoz és a mai háborúkkal teli irányításhoz mindenképpen kibelezett, üres szavakra van szükség. A rablóháború legyen „demokrácia-terjesztés”, a nyomorgó tömeget nevezzük „leszakadók”-nak, amelyben benne foglaltatik az önhiba és az elmaradottság, sőt még a népiség is. Aki sok pénzt összeharácsolt, összeprivatizált, összeközvetített, fel- és leminősített, az sohasem leszakadó, legfeljebb néha séta közben leszakad egy kicsit a többitől a börtönudvaron. De akinek még ennél is több összejött, azt még ez a veszély sem fenyegeti, mert azt megvédi off-shore-ja és őkelme már a nemzetköziek csapatába tartozik, akit hivatalból megvédenek.

Velejéig hazug világban élünk, amelyben még az igaz állítás is csak félénken és magyarázkodva mer előtörni, mert mégiscsak azokat a szavakat kell használnia, amelyeket előzőleg már kibeleztek. Kijegecesedett szokássá vált, hogy egyes közírók, Népszabadság-tollnokok az előző hazugságaikra építés módszerét választják. Beigazolt állításnak veszik, amit előzőleg hazudtak, és ezekből az elemekből hoznak létre már szilárd igazságnak látszó állításokat. Ha egyszer egy Révész Sándor leírta már, hogy a Föld lapos, mint a pászka, és a magyar bűnös nép, benne én pedig antiszemita vagyok többmilliomod magammal – igaz vezérürüként –, akkor ő már ezeket a hazugságokat tényként kezeli. És nincs egyedül. A módszer arat, mint a halál.

A tartalomból:

Csurka István: Szabadkő

A nagyváradi I. László király szabadkőműves páholy anélkül, hogy a polgárság tudta volna, a város szellemi irányító központja lett már 1903-ban. A jelenséget éles szemmel ártárja fel Raffay Ernő „Harcoló szabadkőművesség” c. legújabb munkájában. Ez a páholy ugyanis magába foglalta a város értelmiségi vezetőinek, közigazgatási, kulturális, politikai irányítóinak komoly részét, s ezek a férfiak természetesen megőrizték fedettségüket. A páholy összetétele majdnem egyoldalú volt: néhány inkább vidéki református lelkész és értelmiségi mellett úgyszólván kizárólag a város legelfogultabb zsidóiból állt. Az ország második legnagyobb városában ez aligha lehetett másképp, mivel a lakosság harmada, kb. húszezer ember zsidó származású volt. Ilyen arányban a világ bármely helyén a zsidóság felülkerekedése a nem zsidó többség akarata ellenére elkerülhetetlen. Bele van írva a zsidóság ősi uralomvágyába, faji összetartásába, vallási törvényeibe, Mózes öt könyvébe. Nagyvárad keresztény többsége bízva a püspöki székhely hatalmában, háttérben a Kanonok Sor óriási tekintélyével, a fél Bihart elfoglaló hitbizomány mérhetetlen vagyonának örök biztonságában jócskán elbízta magát.

Csurka István: Harc életre-halálra

Ami ma történik velünk, az is korforduló. Nevezhetjük akár békés átmenetnek, akár rendszerváltozásnak, a történés alapkérdése most is az, hogy sikerül-e új nemzeteszményt teremtenünk. Milyen alapelvek, összetartozásunknak milyen Aranybullája fogja megszervezni a jövendő Magyarországot. A helyzetünk nem könnyebb attól, hogy most, ebben a fordulatban nincs szabadságharc és nincsenek fizikailag és fegyveresen is szembenálló frontok, a kurucoknak nem kell letenniök a fegyvert Nagymajtény síkján, mert most a harcot az új nemzetért közvetlenül az eszmék és a képek ütközeteiben kell megvívni. A harc most is életre-halálra megy, csak ez most ráadásul még a résztvevők nagy része számára sem világos, és csak kevesek számára átélhető. Több millió ember él ma ebben az országban, akinek fogalma sincs arról, hogy merre megy vele az a csuklós busz, amelynek az utasa. Valamennyien szorongunk, mert nem tudjuk, hová lesz a megérkezésünk. Szervátiusz Tibornak igen komoly hozzászólása van az utasokhoz. A lényeget tárja elénkbe. Minden térbe kiáltott alakja azt kérdezi tőlünk: nem látod, hogy az életedről van szó?