A kormány a rá nehezedő roppant nyomás hatására kénytelen volt visszavonulni. A kinevezett IMF-tárgyaló kénytelen volt elfogadni, hogy az IMF, ha jön egyáltalán, beleszólóként és utasítóként települ be, megszüntetve a függetlenséget. A jegybanktörvény további gyomlálására is ígéretet tett a kormány, biztosítva az ellenséges erőket, hogy Simort, a nemzetközi megalázás és kiszipolyozás főemberét futamideje végéig helyén hagyja és eltűri az MNB  további nemzetellenes működését.

A nemzeti bankok függetlenségének elve, már ami elsősorban a kis államokat, a gyengéket és a ráutaltakat illeti, az egyik legrégibb liberális gyarmattörvény, amely éppen hogy nem függetlenséget, hanem sorba állítottságot jelent. A nemzeti bankok közös háttérhatalmi irányításban vannak láncba fűzve, és nemcsak a váltakozó előjelű kormányoknak nincsenek kiszolgáltatva, ami önmagában helyes volna, hanem a nemzetek sorsalakításába sincsenek beleállítva, sőt, ha találnak élükre egy olyan sötét nemzetközi tárnokmestert, mint Simor, a nemzetellenesség erődítmény-rendszerévé válhatnak. Ezért az MNB kulcskérdés. Simorék kamatpolitikája roppantul megnehezíti és megdrágítja a kormány pénzhez jutását, együttműködése a Soros-féle spekulánsokkal halálos veszedelem.

A hazug, korrupt, tehetségtelen, népnyúzó, az országot végletekig eladósító, nyolc évig regnáló, a nemzeti értékeket és érdekeket sárba tipró, az 56-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulójának megünneplését rendőr- sortűzzel elfojtó, idegen érdekeket kiszolgáló Gyurcsány-kormányt és utódait 2010-ben a népakarat szabad demokratikus választáson elsöpörte.

A kétharmados parlamenti többségű, nemzeti-keresztény szellemiségű kormány megalakulását és működését a hazai és nemzetközi baloldali-liberális erők eleinte megdöbbenéssel, letargiával, irigységgel és indokolatlan páni félelemmel fogadták.

Magyarország függetlenségét, az alkotmány védelmét és a kormány intézkedéseit támogató szimpátia felvonulás és nagygyűlés volt Szegeden a Magyar Megmaradás Közössége, a Polgári Körök, a Szegedi Gondolkodó Magyarok Közössége szervezésében, a zord idő ellenére mintegy háromezer ember részvételével.

Sz.

Ma, amikor a válság dübörög és a legkülönbözőbb szinteken és minőségekben érzékelő emberek és csoportok is egyöntetűen állapítják meg, hogy nagy baj van a világgal és talán még nagyobb baj van szegény hazánkkal, amelynek hajója hánykolódik és az elsüllyedés fenyegeti, most aztán volna égető szükség a pontos jelentésű, s mindenki számára ugyanazt üzenő szavakra. De ilyenek már szinte nincsenek is. Szavainkra rátette a piszkos kezét a válságcsináló pénzügyi nagyhatalom, a megnevezhetetlen elkülönülés, a nem – Thomas Mann-i Varázshegy fent Davosban vagy lent a tenger szintjén, éppen a New York-i Szabadság-szobor tövében, ahol locsog az örökös hullámzás. A világuralomhoz és a mai háborúkkal teli irányításhoz mindenképpen kibelezett, üres szavakra van szükség. A rablóháború legyen „demokrácia-terjesztés”, a nyomorgó tömeget nevezzük „leszakadók”-nak, amelyben benne foglaltatik az önhiba és az elmaradottság, sőt még a népiség is. Aki sok pénzt összeharácsolt, összeprivatizált, összeközvetített, fel- és leminősített, az sohasem leszakadó, legfeljebb néha séta közben leszakad egy kicsit a többitől a börtönudvaron. De akinek még ennél is több összejött, azt még ez a veszély sem fenyegeti, mert azt megvédi off-shore-ja és őkelme már a nemzetköziek csapatába tartozik, akit hivatalból megvédenek.

Velejéig hazug világban élünk, amelyben még az igaz állítás is csak félénken és magyarázkodva mer előtörni, mert mégiscsak azokat a szavakat kell használnia, amelyeket előzőleg már kibeleztek. Kijegecesedett szokássá vált, hogy egyes közírók, Népszabadság-tollnokok az előző hazugságaikra építés módszerét választják. Beigazolt állításnak veszik, amit előzőleg hazudtak, és ezekből az elemekből hoznak létre már szilárd igazságnak látszó állításokat. Ha egyszer egy Révész Sándor leírta már, hogy a Föld lapos, mint a pászka, és a magyar bűnös nép, benne én pedig antiszemita vagyok többmilliomod magammal – igaz vezérürüként –, akkor ő már ezeket a hazugságokat tényként kezeli. És nincs egyedül. A módszer arat, mint a halál.

A tartalomból:

Csurka István: Szabadkő

A nagyváradi I. László király szabadkőműves páholy anélkül, hogy a polgárság tudta volna, a város szellemi irányító központja lett már 1903-ban. A jelenséget éles szemmel ártárja fel Raffay Ernő „Harcoló szabadkőművesség” c. legújabb munkájában. Ez a páholy ugyanis magába foglalta a város értelmiségi vezetőinek, közigazgatási, kulturális, politikai irányítóinak komoly részét, s ezek a férfiak természetesen megőrizték fedettségüket. A páholy összetétele majdnem egyoldalú volt: néhány inkább vidéki református lelkész és értelmiségi mellett úgyszólván kizárólag a város legelfogultabb zsidóiból állt. Az ország második legnagyobb városában ez aligha lehetett másképp, mivel a lakosság harmada, kb. húszezer ember zsidó származású volt. Ilyen arányban a világ bármely helyén a zsidóság felülkerekedése a nem zsidó többség akarata ellenére elkerülhetetlen. Bele van írva a zsidóság ősi uralomvágyába, faji összetartásába, vallási törvényeibe, Mózes öt könyvébe. Nagyvárad keresztény többsége bízva a püspöki székhely hatalmában, háttérben a Kanonok Sor óriási tekintélyével, a fél Bihart elfoglaló hitbizomány mérhetetlen vagyonának örök biztonságában jócskán elbízta magát.

Csurka István: Harc életre-halálra

Ami ma történik velünk, az is korforduló. Nevezhetjük akár békés átmenetnek, akár rendszerváltozásnak, a történés alapkérdése most is az, hogy sikerül-e új nemzeteszményt teremtenünk. Milyen alapelvek, összetartozásunknak milyen Aranybullája fogja megszervezni a jövendő Magyarországot. A helyzetünk nem könnyebb attól, hogy most, ebben a fordulatban nincs szabadságharc és nincsenek fizikailag és fegyveresen is szembenálló frontok, a kurucoknak nem kell letenniök a fegyvert Nagymajtény síkján, mert most a harcot az új nemzetért közvetlenül az eszmék és a képek ütközeteiben kell megvívni. A harc most is életre-halálra megy, csak ez most ráadásul még a résztvevők nagy része számára sem világos, és csak kevesek számára átélhető. Több millió ember él ma ebben az országban, akinek fogalma sincs arról, hogy merre megy vele az a csuklós busz, amelynek az utasa. Valamennyien szorongunk, mert nem tudjuk, hová lesz a megérkezésünk. Szervátiusz Tibornak igen komoly hozzászólása van az utasokhoz. A lényeget tárja elénkbe. Minden térbe kiáltott alakja azt kérdezi tőlünk: nem látod, hogy az életedről van szó?

A történelemhamisítás bandita módszerekkel folytatódik, ergó a sorozatcím marad. Ki tudja, meddig nem kezdhetek újba.

A magyar sors talán legsötétebb veszélyekkel terhes esztendejének küszöbén állunk, holott lehetne a legígéretesebb kibontakozás ideje is. Az elmúlt másfél évben a kétharmados felhatalmazású kormány és a kormánytöbbség a társadalom hatalmas többsége által helyeselt igazságos intézkedésekkel jelentősen csökkentette az államadósságot, új alkotmányt hozott, magyar alapra helyezett, magyar célúvá tett sok mindent a Kárpát-medencében, magyar állampolgárságot adott százezreknek, akik ezt kérték, a keresztény hit és erkölcs visszagyökeresítéséért, a család intézményének a megerősítéséért is sokat tett. Összevonva mindezt, elindította a társadalmat a liberál-bolsevizmussal szembefordulva a kiteljesedő magyar sorsalakítás kaptatóján felfelé.

NE BÁNTSD

A MAGYART!

gondolat jegyében

Magyarország függetlenségét, az alkotmány védelmét

és a kormány intézkedéseit támogató

SZIMPÁTIA FELVONULÁST ÉS NAGYGYŰLÉST

szervez Szegeden

a Magyar Megmaradás Közössége,

a Polgári Körök

és a Szegedi Gondolkodó Magyarok Közössége

2012. január 14-én

(szombaton)

15 óra 30 perckor

Gyülekezés és indulás a Dugonics térről,

a Kárász utcán át a Klauzál térre,

a Nagygyűlés helyszínére.

Beszédet mond:

CSURKA ISTVÁN

Minden jóérzésű magyar ember részvételére és támogatására számít

a rendezőség

A szokásos év végi összefoglalóra készülve egyszer csak elém meredt, hogy a 2011-es esztendő nem tárgyalható és nem elemezhető évkrónikaként, hanem csak trianoni sorsfordulóként. A magyarság tönkretételének s végül az ország súlyos megcsonkításának terve, szándéka, a külső és belső ellenerők összeműködése már 1917-ben, Amerika hadba lépésének és a bolsevikok uralomra jutásának idején elkezdődött, és folytatódott a békeszerződés kényszerű aláírása után a megmaradt országban rendet teremteni törekvő Horthy-rendszer ellehetetlenítésének politikájával.

A hasonlóság kísérteties. Kik kínálták fel önként szétosztásra egy soha senki által komolyan nem gondolt elv – a népek önrendelkezési joga, wilsoni elv – nevében Magyarországot? Károlyi Mihályék. És kik alkották Károlyi közvetlen környezetét? Azok, akiket Franchet d’Esperey tábornok a szövetséges erők balkáni főparancsnoka így illetett 1918 novemberének legelején, amikor Károlyi és társasága leszaladt hozzá aláírni egy megalázó fegyverszünetet: „Az urak mind zsidók?” Hatvani Deutsch Lajos, Jászi Oszkár, Linder Béla és más hasonlók álltak vele szemben, Károlyi legközvetlenebb munkatársai, tartói és orránál fogva vezetői. Károlyi mint pacifista térd alatt csatolt, buggyos térdnadrágban feszített, mintha erdei túrázásra indult volna. A tábornok mélyen megvetette őket. Nem zsidóságuk, hanem gyülevész voltuk, felelőtlenségük miatt. Megvolt a véleménye azonban a magyarságról is, amely hagyja, hogy ilyenek képviseljék.

Megválasztotta az új bírósági vezetőket az Országgyűlés: az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) felváltó Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke Handó Tünde, a Legfelsőbb Bíróság (LB) helyébe lépő Kúria elnöke Darák Péter. Mindkettejük megbízatása kilenc évre szól.