Bolgár mégis lehetett ügynök. Legalábbis Aczél Endre szerint. A Magyar Nemzet beszámolója szerint továbbra sem tisztázott, hogy pontosan kik tudták átmenteni a jelenkorba a kommunista diktatúra idején szerzett közéleti befolyásukat. Némi támpontot ad azonban Aczél Endre. Az ismert újságíró a Romániai Magyar Demokrata Szövetség meghívottjaként volt egy január 22-i közönségtalálkozó vendége Nagyváradon. Aczél Endre nyíltan beszélt arról, hogy a távirati iroda pekingi és londoni tudósítójaként rendszeresen írt jelentéseket a kommunista titkosszolgálatnak.

– A szervek engedélye nélkül senki sem vállalhatott tartós külföldi

munkát, ez minden szocialista országban így volt, több százezer ember került ilyen helyzetbe – mondta Aczél. Hogy Bolgár György beletartozott-e az ominózus „több százezerbe”, az nem világos. Bolgár a rendszerváltás előtt a Magyar Rádió megbízásából évekig dolgozott New Yorkban. A MN megkérdezte, miként vélekedik Aczél Endre szavairól. Bolgár György kikérte magának, hogy „már megint” ezzel „zaklatják”. – Ötvenszer elmondtam már, most ötvenegyedjére is megkérdezi? – reagált felháborodottan. Kijelentette: bíróság állapította meg, hogy nem végzett ügynöki tevékenységet a szocialista rezsim idején.

1945 tavasza óta, amióta egy szovjet katona két karórával a karján kitűzte a vörös zászlót a berlini Reichstag romjának megmaradt csúcsára, Európában elkezdődött a liberális demokrácia máig tartó uralma, még akkor is, ha Berlint később kettéosztották és Közép-Európában szovjet diktatúrákat vezettek be. Ezek az egypártrendszerek és szocializmusok ugyanis mind valamilyen demokráciának neveztették magukat, s ugyanúgy a francia forradalomban kialakult jakobinus világmegváltó erőszakosságból és utópiából eredeztették magukat, akár a marxizmuson keresztül is, mint ahogy a nyugati demokráciák is a racionalizmus ugyanakkor kialakult győzelméből, nem nélkülözve ott sem a marxizmust és még inkább az anyagelvűséget. Ez a durva és elnagyolt előadás alapjaiban igaz. A nyugati hatalmak Casablankában, ahol De Gaulle, Churchill és Roosevelt, Sztalin nélkül Németország és a nácizmus kegyelem, alku és kímélet nélküli szétzúzását, megsemmisítését, a német nép megbüntetését határozta el, majd Teheránban, Jaltán és Potsdamban már Sztalin, vagy küldötte képviseletével Európa és a világ felosztásában egyeztek meg. Egyúttal azonban a demokrácia egész Európára ráerőszakolásáról is döntöttek. Megengedve, hogy mindkét fél olyan demokráciát nyom rá a birtokába került országokra, amilyet akar. A Nyugat vezetői tudták, kicsoda- micsoda Joszip Sztalin, s mi lesz a sorsa a kezére adott népeknek. Mégis elfogadták Sztalin demokráciáját, mert féltek tőle. Roosevelt pedig rajongott érte. Így kezdődött a demokrácia európai karrierje, a két létező angolszász demokrácia nyomorúságos és végső soron önpusztító megalkuvásával. Mit jelentett ez? Azt, hogy valójában egyik fél sem gondolta komolyan az egészet. Jól tudták, hogy nemzeti kultúrákban, történelmi nemzetekben vagy öntörvényűen kifejlődik valamilyen életforma és rendszer, akár a demokrácia is, vagy nem, s amit idegen nyomás kényszerít ki, az szétesik. De a hiba, amit a nyugati hatalmak elkövettek, még ennél is nagyobb volt. Megajándékozták Sztalin népirtó zsarnokságát a demokráciateremtés ragyogásával és az egyes demokráciák felügyeletével. Pontosan tudták, hogy Berijáék Gulagra küldik a nyugati harcokban részt vett katonák tízezreit, pusztán azért, mert látták a romos Németországot, Ausztriát, Magyarországot és két vagy több karórát csatoltak a csuklójuk fölé. Ugyanígy a hadifogságba esetteket is elhurcolták a háború után. A nyugati propaganda egy része és főleg az erős nyugati kommunista pártok mégis kitartottak a Szovjetunió dicsőítése mellett. Csak a magyar forradalmon múlt, hogy a jakobinus, kommunista nyugati baloldal nem vette át a hatalmat.

Csurka István: Esélyek és remények
Demokrácia? (2.oldal)

A demokrácia belebukott a háború utáni rossz kompromisszumba és fokról fokra kiderült a jakobinus utópia pusztító, emberellenes természete. Az emberi értelem határtalan teljesítményekre képes, de ha a valóság és a természet, valamint az Isten fölé akar kerekedni, ha a hit hajtóerejét kifogja és a családi és nemzeti összetartozás tudatát szétbomlasztja – elpusztul. Ezért hiába indította meg a bankároligarchia a globális terjeszkedést a demokráciaterjesztés jegyében, a szaporodó színes népek elözönlik a családtalan fehér népek életterét. Ez lett a hamis demokráciamítosz következménye. Már sehol nincs demokrácia. De nem is lehet. Az emberi világ nem olyan, hogy mindenütt kell, jó és üdvös a demokrácia, mert a népek azt kívánják. Nem igaz, a népek nem óhajtják, illetve, ahol igen, ott meg is teremtik, amerikai segítség nélkül, vagy éppen annak ellenében. A liberális demokrácia a tőke szabad áramlásának, illetve terjeszkedésének és haszonszerzésének ideológiájává züllött.
Nagyításhoz kattintson a képre!

Összefoglaló videók az MMK január 30-ai konferenciájáról
„A kultúra, mint a magyar megmaradás eszköze”

2010. január 30-án, a Magyar Megmaradás Közösségének (MMK) harmadik fővárosi konferenciáját követően Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke bejelentette: elindul a MIÉP az MMK támogatásával a tavaszi országgyűlési választásokon.

A kis- és mikrovállalkozások évről-évre romló feltételei között is a legrosszabb volt a 2009. év. Soha annyi vállalkozás nem szűnt még meg a rendszerváltás óta, mint a tavalyi évben. Ennek következtében az utóbbi évek legnagyobb munkanélküliségi mutatóit hozta ez az év. Megdőlt az a hamis kormányzati állítás, hogy az állam által beruházási támogatásokkal, adókedvezményekkel támogatott nemzetközi nagyvállalatok fogják foglalkoztatni a miattuk tönkre menő hazai kis- és mikro vállalkozások munka nélkül maradó tömegeit.

Január 30-án Budapesten a Gellért Szálló Gobelin termében „A kultúra, mint a magyar megmaradás eszköze” címmel tartotta harmadik konferenciáját a Magyar Megmaradás Közössége. A rendezvény nyitányaként Bobory Zoltán költő, a székesfehérvári Vár c. irodalmi folyóirat főszerkesztője szavalta el Nem lehetsz c. költeményét.

                Puszt Tibor filmrendező „Az elektronikus média, mint a gyarmatosítás eszköze” címmel tartott előadást a hazai mozikról, televízió csatornákról és filmgyártásról. Elmondta, hogy egy felmérés szerint egy 1990-ben született gyerek 10 év alatt 1092 filmet tekint meg a televízióban. Az viszont nem mindegy, hogy milyen filmeket nézünk, hiszen ezek az alkotások nagyban befolyásolják mind az embert, mind a közízlést. Magyar filmjátékok pedig alig születnek. 2008-ban 9 millió nézője volt a filmeknek. Érdekesség, hogy a bevételek 78%-án két cég osztozik: az InterCom és az UIP-Duna Film.

A múlt eltörlése bolsevista, cionista, liberális és világbanki program, amely minden államra, nemzetre, minden kontinensre ki van terjesztve, de nem mindegyik állam, nem mindegyik nemzet tűri. A legnagyobb feltörő hatalomnak, Kínának saját múlt-eltörlő gépezete volt és még van is, amely meggátolja, hogy az amerikai, múlteltörlő program behatoljon Kínába. India is nagyobb és ősibb annál, semhogy a múlteltörlő program hatékonyan tudjon működni áthatolhatatlan szervezetében. A legerőteljesebb múlteltörlő programokat a zsidó világhatalom Európában és – ugye mennyire hihetetlen – Amerikában működteti. Európában a második világháború két vesztes állama, Németország és Magyarország történelmi emlékezetétől való megfosztása a legelőrehaladottabb. Oroszország pedig a saját ki nem küszöbölt sztalinizmusába és a brezsnyevi pangás iszonyatának drasztikus törléseibe rokkant bele, de kikecmeregni látszik belőle. Az orosz múlt eltörlése ellen, a világirodalom orosz óriása, Szolzsenyicin sorsdöntő lépéseket tett. A múlteltörlés minden említett országban roppant népfogyatkozással jár. A kétszázmillió oroszból a század végére jó, ha nyolcvan- százmillió marad, s a magyarból, ha nem változtatunk rendszert: semmi.

Összefoglaló videók az MMK január 24-ei konferenciájáról